A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Héthy Zoltán: A Debreceni Múzeumbarátok Körének története 1927–1949

kellemetlen szituáció közt, amelybe szavam megtartásával kerülök, tartoztam magamnak azzal, hogy az elsőt válasszam. Megvagyok róla győződve, hogy a nagytekintetű Elnökségnek bármelyik tagja hasonló helyzetben így cselekedett volna s ebben a hitben merem kérni: méltóztassék engem a szószegés bűne alól feloldani. Ami a levél írójának személyét illeti, aki azért kért diskrécióra, mert, mint mondja, nem akar bajkeverő lenni, azt én természetesen ki nem szolgáltathatom. Ez egyrészt úri érzés dolga, másrészt a dolgon már úgysem változtatna s a helyzetet még tovább mérgesítené. Hiszem az Istent, hogy a múzeumbarátok köre együtt fog erősödni a karjára vett új múzeummal s hogy amit most látszólag vétettem ellene, azt többszörösen is lesz alkalmam jóvátenni talán már a közel jövőben. Kérem, addig is méltóztassék nekem az abszolúciót megadni, jóindulatukban megtartani s meggyőződve lenni arról, hogy mindig igaz hívük és kész szolgájuk marad: Móra Ferenc"

19c Az eset nagy feltűnést keltett Debrecenben. A helyi újságok január végén még lelkendezve írtak a neves író fogadásának előkészületeiről. Február első napjaiban azonban kénytelenek közölni Móra Ferenc előadást lemondó levelét. A felháborodás határtalan volt. Az érdekelt körökben lázasan találgatták az ismeretlen levélíró személyét. Február 10-én a debreceni lapok közzéteszik a Baráti Kör elnökségének nyílt levelét, melyben Sesztina Jenő, Steinfeld István és Löfkovits Arthur mintegy felelősségre vonják Mórát a kései lemondásért, s kérik a levélíró személyének megnevezését.

20 A szegedi író azonban kérésüket nem teljesítette. Válaszlevelében a hallgatás okául ugyan a lovagiasság szabályaira hivatkozik, de hogy mennyire más oka volt a hallgatásra, sőt magának az előadás lemondására is, azt egy szegedi hetilapnak adott nyilatkozatából láthatjuk tisztán. A „Homokóra" 1929. febr. 23-i számában „Móra Ferenc »esete« a debreceni múzeum barátaival" с cikkben az író a következőket mondotta: A Déri Múzeum felépülte után Debrecenben versengés támadt a múzeumigazgatói stallumért. A neki írott levélből Móra megtudta, hogy az egyik „aspiráns" az ő előadásával akart önmagának propagandát csinálni, olyannyira - és itt idézzük a szegedi múzeumigazgató szavait: hogy „Debrecenben való megjelenésem állásfoglalást jelentene mellette . . ." '„Olyan erkölcsi nyomaték-féle lennék a derék úr személyén" . . . „Ezért határoztam el, hogy lemondom az előadást."

21 Móra nyilatkozata mindent megmagyaráz és elegendő alapot szolgáltat ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőle. Először is: egyértelműen kiderül, hogy a Mórát meghívó „derék úr" múzeumigazgatói állásra pályázik. Azt tudjuk, hogy Mórát a Kör megalapítója, alelnöke - Löfkovits Arthur - hívta meg. Azt is tudjuk, hogy Löfkovits egyike volt a pályázóknak. Nem lehet tehát kétséges, hogy Löfkovits Arthur, a Városi Múzeum igazgatója próbált magának a szegedi kollégája előadásával propagandát csinálni. Mivel azt is láttuk az előzőekben, hogy Móra csak az egyik kiszemelt előadó volt (a többiek már első kérésre nem vállalkoztak előadástartásra), jogunkban áll feltételezni, hogy az egész előadássorozat propaganda célokat is szolgált volna. Sőt, meg kell kockáztatnunk annak kijelentését is, 20 Az idézett cikkek: A Múzeumbarátok Köre felolvasó estélye február 2-án. = Debreczen, 1929. jan. 30. 9. Móra Ferenc előadása elmarad (hír) = uo. febr. 1. 11. Elmarad Móra Ferenc előadása. (M. F. levelének leközlése.) = Uo. febr. 2. 10. Móra Ferenc elmaradt debreceni előadása körül. — Uo. febr. 10. 15. 21 Péter László: Móra Ferenc és Debrecen. Alföld, 12. évf. (1961) 3. sz. 68-72. 575