A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából

Quoniam incommoda est scriptum: trade quaeso alicui ex iis, quos olim habui discipulos. Sic longe commodius legere poteris. Forte tempus non perdes: quod lectioni eius impendes. Ceterum in hoc scripto, de Baptismo Mulierum, id solum videbis, quid ex história tota usque ad Reformationem Sacrorum reperiri possit quid ego sentiam. Non solum enim ex Tertulliano,

158 sed et ceteris Latinis et Graecis scriptoribus, fere omnibus Ecclesiasticis, evidentissimum mihi est, in casu necessitatis, etiam a Laicis, baptismum fuisse administratum. Id solum Tertullianum male habuit, quod et feminae apud haereticos id auderent. Maribus enim id licere in libro de Baptismo palám docet. Vellem libenter a Te cognoscere, num Tu, Mulierem id si faciat, excommunicatione dignum [sic!] censeas. Vel num Ecclesiae Helveticae excommunicent? Item, an ita a Muliere baptisatum: rursus a Pastore legitimo rebaptisandum? Quod me adtinet: ego sane neutrum: etsi sententiam meam nulli aperuerim. Sacramentorum enim virtutem, nunquam credidi, personis fuisse adligatam vel officio hominum. Nolo tamen vel cum indepentibus, vel cum Fanaticis facere. Intelligo enim casum extraordinarium, et casum prorsus absolute necessitatis. Ceterum Sacramentorum administrationem, in casu ordinario, a Christo D. nulli alteri datum esse; sed soli Evangelii ordinariis Ministris,- firmiter credo. Diu est quod etiam hoc probléma animo volvam: num Pastor in Ecclesia pressa, ita obligatus sit in conscientia, ad defensionem doctrinae Helvét. Confess, de Mulierum baptismo: ut etiam contra Summi Imperantis iussum: tamen Obstetrices et alias Mulierculas a baptismi administratione in casu necessitatis arcere debeat: etsi certo sciat, se Ministerio Privatum iri? Ego vero salvo Tuo, et doctiorum iudicio: id non credo [a köv. három szó beszúrás oldalt] Pastorem esse obligatum. Doceri lubens cupio, et melius informari: si male sentiam. Praxis enim Ecclesiae a Seculo Secundo, usque ad XVI

tum

: aliud monstrat et História. Argumentum enim illud quod, ex Math. 28:19-20 ducitor valde infirmum est. Vestri etiam Theologiae studiosi, in templo, quod olim Franciscarum fűit: pro concione frequenter dicunt. Idem factitatur in Hollandia: ut de nostris taceam. Quorum tamen, vix una tertia pars, olim Pastores erunt. Sed abeunt post Dematu. Cur ergo ea separantur: quae tamen nostri dicunt Christum D. indivulso nexu coniunxisse? Plura non addo. Jam vale cum carissima Tua nova coniuge: de qua nunc primum audivi.

1:

'

!) Utinam haec Те prolibus beet! Salutat Те filius quoque meus iam XIII. annum ingressus: Philosoph, et Matheseos Studiosus Samuel.

100 Dabam Debrecini d. 25. Oct. 1769. Vertatur. P. S. Quoniam is qui haec secum accipit festinat. Heumanni scriptum, solum ad § 19. relectum fűit. Sed non a me; verum ab alio. Errores descriptoris, emendare et condonare velis. etc. Quaeso simulac acceperis fac me certiorem, num tibi haec fuerunt redditae. Hatvani kétéves hallgatás után ír Becknek. Leveléhez csatolja Heumann latinra fordított írását és sajátmaga dolgozatát. Ez utóbbi a keresztségről szól. Tudja, hogy a zürichi Heidegger adott ki tanulmányt erről a témáról, de nem tudja pontosan hol és mikor. Sokan sürgették már ezt a tanulmányt, mert az e tárgyú művek nehezen lelhetők fel. Ismeri Bingham e témáról szóló munkáját, használta is. Beszámol a dolgozat előkészületeiről, lemásolásáról. Főleg a nők által végzett keresztelés kérdését tárgyalja. Nem hiszi, hogy a szentségek ereje személyhez lenne kötve. Utal a szükségesség esetére, s ezt a kérdést történelmi távlatba helyezi. A befejezésben családi dolgokkal foglalkozik, viszont az utóiratban visszatér a Heumann-féle írásra. 158 Q. Septitnius Tertullianus (szül. 160 körül), keresztyén író. A szélsőséges tanokat hirdető montanistákhoz tartozott. ÓKL II. 974. 159 Itt valami félreértésről lehet szó. Beck felesége, Maria Magdalena Zwinger túlélte férjét, és megérte a XIX. századot. E. Staehelin professzor közlése. 160 Hatvani boldog házaséletet élt feleségével. Csatári Máriával. Házasságukból tíz gyermek született (hét fiú, három lány). Sámuel a 4. volt. A gyermekek közül hatan, köztük Sámuel is, még a szülők életében meghaltak. Sámuel keresztszülei Makiári János lelkipásztor, Domokos Lajos főjegyző és Osváth János voltak. LSHI 114. és kk. 538