A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György az 1739–43. évi debreceni pestisről
megemlíti a „vulgi ingenium et pertinaciam", a tömeg jellemét és nyakasságát: „ennyi ember között alig vannak annyian, mint Théba kapui, akik ezt a betegséget ragályosnak, s nem csupán a/iegwc; f>er\X(x.rov (Isten iránti áldozatnak) tartják, s akik ezt lélekből hinnék azokon kívül, akik év rékoc (hivatalban levők) rajtunk professzorokon és a lelkészeken kívül, s akiket ez alapon általánosan gyűlölnek. ítéld meg, mit lehet ilyenek közt tenni. A város vezetősége mindent megtesz, de mivel ők sem lehetnek ott mindenütt, azt kell mondanunk, ami történik, okkal történik." **# Íme látjuk, mily drámai leírását adja Maróthi a pestis eseményeinek, lefolyásának. Leírása néhol vetekszik Thukididésznek az i. e. 430-i athéni nagy pestis leírásával, amelyet főleg Lucretiusnak A természetről szóló nagy tankölteményéből ismerünk (VI. k. 1129-1277. s.). Íme néhány sora: Kíséret nélkül hordták tömegével a holtak testeit, és nem akadt szer, győzni tudó a halálon. Mert mi megadta az egyiknek, hogy az életadó lég Táplálhassa tovább is, s lássa az égnek a boltját. Az másiknak vesztire vált, s elhozta a végét. (A szerző fordítása) A leírás nemcsak az események drámai rögzítőjét állítja elénk, de különösen a Húghoz szóló levél, a kitűnő, gondját minden szempontra kiterjesztő megfigyelőt is. A pestis tüneteinek itt előadott részletei a legkitűnőbb orvosi leírásnak is becsületére válnának, s érdekes, hogy helyenként szinte szóról szóra megegyeznek a „N. Kunsági Districtus"-nak a járványról adott jelentése szavaival, melyeket pontosan idéz Weszprémy István a Succincta Medicorum stb. (Viennae 1178. Cent, altera, pars prior) lapjain. 23 Igen jelentős mozzanata Maróthi tájékoztatásának állásfoglalása a betegség fertőző voltát illetően, ami mint láttuk, meglehetősen ritka volt az időben. Természetesen ő sem tudja pontosan, hogyan terjed a fertőzés, azt gondolja ugyanis, hogy csak közvetlenül emberről emberre, amit természetesen a mai orvosi tudomány se zár ki, 24 de meggyőződése, amellyel, mint többször is kiemeli, meglehetősen elszigetelten áll a városban a tudatlanok gúnyolódásának 23 A nagykunságiak jelentésének legfontosabb részeit pontosan idézi Vekerdi László idézett könyvének abban a tanulmányában, melyben főleg a XVIII. századi európai pestisjárványokat ismerteti. Érdekes egybevetni mind Maróthi, mind Weszprémy leírását a Magyar-Petrányi-féle A belgyógyászat alapvonalai с orvosi tankönyv Bp. 1969. I. 350351. kórleírásával, amely a lényegben szintén igen sok rokonvonást mutat a fenti leírásokkal és felfogással. A legfőbb eltérés, hogy pl. Maróthinak csak az inhalatiós infekcióról van fogalma, az inoculatiós fertőzés lehetőségét nem is sejti. Érdekes viszont, hogy az említett belgyógyászati könyv egyáltalán nem említi az emberbolha (Pulex irritans) útján való fertőzés lehetőségét, pedig ezek a járványok . . . „sokkal jobban magyarázhatók ennek biológiájával pl. a Pulex irritans igen kényes a hőmérsékletre és levegőnedvességre; 10 °C alatt inaktívvá válik, de nem pusztul el, s ha a hőmérséklet 10 °C fölé emelkedik, újra csíp. Ezzel magyarázható a pestis-járványok évszakgörbéje: a maximum nyáron és ősszel észlelhető, hideg télen a járvány csökken, s a következő tavaszon lángol újra fel." (L. Vekerdi i. m. 473.) 24 Magyar-Petrányi i. m„ I. 350-351. 495