A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György az 1739–43. évi debreceni pestisről
mek, hihetetlen lázálmok (deliria) következnek, elannyira, hogy sokan az élet végső órájáig félrebeszélnek, s csak akkor térnek magukhoz. Mindezeket, ha erősebb fokon jelentkeznek, igen veszélyesnek mondják, különösen ha a beteg úgy mozgatja a kezeit, mintha azokkal keresne vagy megfogott volna valamit. A daganatok különféleképpen és különböző nagyságban fakadnak fel. A hónalj alatt és a lágyékon mindkétfelül, másutt egyesével, kettesével vagy hármasával, sőt négyesével stb. Vannak akik a daganatok számából vagy nagyságából következtetnek az életre vagy a halálra, (de) vannak, akik több daganattal kilábaltak, sokan eggyel, néhányan eggyel sem (nyilván meghaltak - tőlem), mint már megjegyeztem. Gyakran kelések (anthraces) kísérik a daganatokat, amelyek ezeknél is szörnyűbbek. Voltak, akiket a daganatok magukban ágynak se döntöttek, de a carbunculus akárha egy volt is, végzetükké vált. Némelyeken sok kelés volt, ahogy mondják, akár száz is, szörnyű gyötrelemmel, s ezekből alig épült fel valaki. Ha valaki meggyógyul, a kelése vagy kifakad vagy megnyittatik, vagy a fenti tünetek elmúlván, valamelyik megmarad belőlük, de észrevehető fájdalom nélkül. - A megnyitott daganat, két vagy három napon át súlyos fájdalmat okoz a páciensnek, de aztán jobban lesz, hacsak az nem történik, hogy a seb több héten sőt hónapon át gennyedzik, de ettől a páciens még tud járni. A carbunculusok viszont (amelyeket a magyarok pokolvarnak [infernales postulas] hívnak), nagyon ritkán csillapodnak, legfeljebb ha már kiették a húst, s az kiesett egy diónyi nagyságban, s így a seb is nehezen gyógyul s nagy fájdalmak között. A betegség tartama éppoly különböző, mint minden más tünete. Egyesek 40 órán belül kimúltak, különösen azok, akiket az álom elnyomott, ezek közül kevés érte el a negyedik napot; mások három nap alatt meggyógyulnak, s felkelnek az ágyból, sokan három hétig s még tovább kínlódnak igen erősen, míg meghalnak, mások viszont felépülnek. Én azt hiszem, hogy a felgyógyulásnak semmi, de semmi előjele nincs. Mert voltak, akik daganataikat minden nagyobb, sőt észrevehető fájdalom nélkül viselték két napig, míg ki nem fakadt, aztán elnyomta őket a betegség s meghaltak. Ugyanezek a tünetek észlelhetők azoknál is, akik súlyosabban szenvednek. Mert igen gyakran (ez volt a leggyakoribb fajta) néhány órai fejfájás, láz, és lázálom után magukhoz térnek, s vígan beszélgetnek a mellettük állókhoz, sőt telkeinek, sok mindent úgy csinálnak, mintha egészségesek volnának, enni, inni kérnek, s mindezek után két órán belül meghaltak. A lázon, a fejfájáson, émelygésen kívül a fertőzés más jelét nem voltam képes felfedezni. Sőt a fertőzés periódusai is különbözők ugyanazon a családon belül is. Mindig azt hallottam, hogy először csak egy fertőződik, s megjegyzésre érdemes, az előkelőbbek házánál majdnem mindig szolga vagy szolgáló, akiket különböző tennivalók miatt nem lehet otthon tartani, sőt nem is akarnak maradni. - A halottak s betegek jegyzékét forgatva úgy látom, hogy úgy mondjam, egy háznál sem pihent három hétnél tovább a pestises fertőzés, vagyis egyiknek s másiknak a halála között sohasem telt el három hét. Néha, aki ott volt az első s a következő betegek mellett, a hatodik vagy a hetedik héten fertőződött meg. Néhány családban viszont az első halála után rögtön többen betegedtek meg egyszerre, és sok házból négy, öt holttestet is kivittek. Sokan azt is megfigyelték, hogy nemcsak emberek, de házi szárnyasok, különösen ludak és kacsák is (másokra nem emlékszem) megkapták a daganatokat az ágyékuknál (limbus) vagy a szárnyak alatt, s nagy számban elhullottak. Ilyen ludat én is láttam. De több hitelt érdemlő tanúságot kaptunk a szóm490