A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - P. Szalay Emőke: Ostyasütők a Déri Múzeum gyűjteményeiben

kolbászt küldtek.

211 A Mátra vidéki, a Borsod megyei palócoknál úgyszintén a kántor jövedelméhez tartozott az ostyahordásból származó ajándék. Karácsony böjtjén iskolás gyermekek fehér asztalkendővel bekötött tányéron vagy tálban, kosárban ostyát hordtak szét a faluban. Minden házba annyi ostyát adtak, ahány tagja volt a családnak. A gazdaasszony cserébe lencsét, babot, mákot, lisztet, aszalt gombát, szilvát küldött. Figyelemre méltó szokás volt a Borsod megyei palócoknál az, hogy az őszi vetés után a megmaradt vetőmagból két-három liternyit küldtek a kántornak, hogy ostyát süssön belőle. Az ostyát nem ették meg a Mátra vidékén, hanem a gazda ollóval kivágta belőle a keresztre feszített Krisztus alakját vagy kereszt alakot nyírt ki. A kivágott alakokat cérnára fűzte és az asztal fölé a gerendára akasztotta. Ott csüngött a következő karácsonyig.

30 Pilinyben a kántor karácsony előtti napokon küldte az ostyát elsősorban a tehetősebb házakhoz. Az ostya tégla alakú volt, és tejjel készítették. A gyermekek fehér kendővel letakart kosárban vitték szét az ajándéknak nevezett ostyacsomót. Az ostyáért a kántor pénzt vagy gabonát kapott, a gyermekek pedig pár krajcárt.'

1 Az ostyahordásra Somogyból is vannak adatok. Nemesviden rendszerint két 13-20 éves fiú karácsony éjjel éjfél előtt hordta az ostyát. Ostyasütő vasat a plébánostól kértek. Fehér, piros, sárga színű ostyákat készítettek. Minden házhoz betértek az ostyával.

:!i Figyelemre méltó, hogy az ostyahordás szokására már 1545-ből és 1548ból van adat. A fentebb említett Nádasdiak számadáskönyvében olvashatjuk a következőket: ,,Aznap attam saruarat az neg' deáknak, az kik az neg'tal ostát hoztak volt, húsz pénzt es az escola mesternek kültem eg' íorintot", „attam az neg uaczora kort az mesternek ostáért".

33 Tessedik Sámuel a szarvasi szlovákok ostyahordási szokását említi. A tanulók karácsony előtt házról házra vitték az ostyákat. Az ostya átadásakor a tanító nevében boldog ünnepeket kívántak. A tanítónak viszonzásként pénzt küldtek. Az ostyahordás szokását Szarvason 1760-ban betiltották. A betiltás okai a következők voltak: ,,1. Mert a tanúlók a téli iskolát decemberben ostyasütés és széthordás miatt 3-4 héten is elmulasztották. 2. Mert sok és nagy rendzavarás történt, mivel az ostyasütők ezen cégér alatt szabadon lophattak es koldulhattak. 3. Mert a fiatalság az éjszakai sütések alkalmával kóborolni, korhelykedni, rendetlenkedni tanult, s erkölcse és egészsége megromlott. 4. Mert közben sok fát loptak, még többet elégettek a sütésnél. 5. Mert a fiatalság hiú kívánságokkal pénzt keresni, hasznot húzni tanult. 6. Mert a karácsonyi ostyákkal, emberekkel és állatokkal sok babonáskodást űztek." Vl Az ostyahordás szokásairól a példát tovább szaporíthatnánk, azonban az eddigiekből is kitűnik, hogy az ostyának évszázadok óta fontos szerepe volt bizonyos alkalmak szokásaiban. Az ostyasütéshez szükséges vasakat általában díszítették. A lapokat díszítő mesterek igen gyakran finomművű, művészi alkotásokat hoztak létre. Sajnos, a tárgyi anyag gyűjtése során kevéssé irányult rá a figyelem. Mutatja ezt az is, hogy a Déri Múzeum gyűjteményében csupán tizenhárom ostyasütőt találunk, hiányos leltári adatokkal az eredetet és a helymegjelölést illetően. Úgy gondoljuk, hogy a gyűjtemény darabjainak a bemutatásával a további kutatásra ráirányítjuk a figyelmet. 29 Manga János: i. m. 68. 30 Istvántty Gyula: Mátravidéki palócz szokások. Ethn., XXII. 1911. 301-302. 31 Nyáry Albert: Piliny néprajzi vázlata. Néprajzi Ért., X. 1909. 148. 32 Gönczi Ferenc: Karácsonyéjjeli ostyajárás. Ethn., XLI. 1930. 84. 33 Kultúrtörténeti szemelvények. I. 163., 313. 34 Tessedik Sámuel: Szarvasi nevezetességek. (Budapest, 1938.) 37-38. 472