A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - P. Szalay Emőke: Ostyasütők a Déri Múzeum gyűjteményeiben

Szalay Emőke Ostyasütök a Déri Múzeum gyűjteményében A magyar néphagyományban az ostyához számos szokás és hiedelem kapcsolódik. A néprajzi lejegyzésekben található adatokból az ostya néphagyománybeli szerepére fényt kapunk. Azonban az ostyasütő eszközökre, a különböző ostyasütő vasakra alig vannak adalékok. A Déri Múzeum gyűjteménye tizenhárom ostyasütő vasat őriz. Közleményünkben ezeket az ostyasütő vasakat mutatjuk be, írjuk le. A részletes bemutatás előtt azonban utalunk az ostyával kapcsolatos szokásokra és hiedelmekre. Ezek az adatok világítanak rá az ostyasütés egykori hagyományára és ezek nyomán tűnik ki, hogy az ostyasütő vasakat széles körben használták s azoknak, mint azt az alábbiakban is láthatjuk, különböző díszítésű lapjai voltak. Az ostya szó a latin hostia szóból származik. A magyar nyelvben a XV. század első felében jelenik meg.

1 A korai adatok szerint az ostyának az egyházi szertartásban van szerepe.

2 A XVI. században azonban már mint süteményfélét is említik. A Nádasdíak 1540-1550 közötti számadásaiban több helyen találkozunk ostyavétellel (,,ostat vöttem")? Az e századból fennmaradt szakácskönyvek sok ostyareceptet sorolnak fel. Ezekben az ostya sütemények, torták alapanyagaként szerepel.'

1 Már ebben a korban közkedvelt csemege volt az ostyabélés, amely gróf Thurzó Szaniszló étlapján az ebéd és a vacsora fogásai között egyaránt előfordul.

5 Az ostyabélést a következőképpen készítették: Tőry meg mondolat réz mosarhan apróra: ha jol meg tőric ved ki: very bele tikmony feieret: vakary nád mézet bele hogy édes legyen: az után tőlch bele az ostiát: egy ostiat kény az másikra: borich he: ha nagy az ostia, mesd két fele-, chinaly igen hig téztachkat neki: safraniozd meg: chak az karaját mar chad az téztaban-. иду hanniad az jo forró vaíban. Hogy feladod vakary nád mezét felül.'"

6 A XVII-XVIII. században egyre több adatot találunk az ostya süte1 Fludorovits Jolán: A magyar nyelv latin jövevényszavai. A magyar nyelvtudomány kézikönyve 12. (Budapest, 1937.) 39. - Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. (Budapest, 1941.) 226. 2 A magyar nyelv történeti etimológiai szótára II. (Budapest, 1970.) 1099. 3 Szamota István-Zolnay Gyula: Magyar oklevélszótár. (Budapest, 1902-1906.) 718. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból. Történeti-néprajzi füzetek. Szerk.: Belényesy Márta. (Budapest, 1959.) I. 48., 49., 214., 219., 226., II. 62. 4 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, III. (Budapest, 1879.) 45. - Uő.: Régi magyar szakácskönyvek. (Budapest, 1893.) 264-265., 266,. 283., 284. 5 Radvánszky Béla: Régi magyar szakácskönyvek. (Budapest, 1893.) 328., 329. 6 Kovács József: Szentbenedeki Mihály szakácskönyve 1601-ből. Magyar Nyelv, LV. 1959. 142. 469