A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti élet Debrecenben 1945–1951 között

Holló Lászlónak a debreceni csata megfestésére. Sajnos, a múzeum nem vásárolta meg a határidőn túl elkészült festményeket („Sebesült ló és huszár", „Debreceni csata"). Ezek az olajképek nagyszerű megjelenítői az 1849-es eseményeknek és reprezentatív darabjai Holló történelmi sorozatának. A centennáris hetek keretében a „Harc és munka Jugoszláviája" kiállítást Raj к László nyitotta meg a múzeumban. Ugyanez évben a Dolgozók Kultur szövetsége rendezett csoportkiállítást. 1949-ben az elkedvetlenedés és elbizonytalanodás jelei mutatkoztak a kiállítópolitikában. A csoportkiállításokon túl csak egy gyermekrajz kiállítást rendeztek az újszellemú rajzoktatás bemutatására, ötven gyermek mintegy százötven rajzából. Az 1950-es év bővelkedett kiállítási programban. Augusztusban nyílt a múzeum állandó képtára és régészeti kiállítása, október 1-től két hónapig volt látható „A debreceni festészet 200 éve" nagy időszaki kiállítás. A Zádor Anna tárlatvezetésével nyíló kiállításhoz a két hónap folyamán több komplex program (irodalmi, zenei est, képzőmúvészeti előadás) kapcsolódott. A múzeum munkatársai 1945-50 között aktív részesei voltak Debrecen közéletének és képzőművészeti tevékenységének. Az első igazgató, Sőregi János, a művésztelep tervezésében végzett alapvetéseket, az őt követő Balogh István elsősorban írásaival ismertette a debreceni művészet múltját. A múzeum restaurátora, Menyhárt József ebben az időszakban nemcsak a múzeumi, hanem a városi más kiállítások rendezője is. Tárlatvezetéseivel, írásaival propagálója a kortársi képzőművészetnek. Mint a Szabadszervezet helyi csoportjának vezetője fáradhatatlanul munkálkodott a szervezeti élet javításán. Népművelési tevékenység, képzőművészeti ismeretterjesztés A Déri Múzeum, a Szabadszervezet debreceni csoportja kiállításokkal, tárlatvezetésekkel, az Ady Társaság, a Munkás Kultúrszövetség, a Szabadművelődési Felügyelőség, később az MDP városi Bizottsága irányító, illetve szervező munkával végezte e tevékenységet. Néha az összefogás szép eredményeket, a külön út ellentmondásokat, rosszul sikerült rendezvényeket hozott. A tenni akarás, a jó szándék eredményezte a hibákat, a túlzott, gyors eredményeket váró népművelő szellem és türelmetlenség néha a kudarcokat. Az Ady Társaság képzőművészeti osztálya rögtön és mindent akar: a háború után pár év alatt fel akarja „számolni" a giccset, felépíteni a művésztelepet (ha kell angol tőkével is). A képzőművészeti ízlés elmaradottsága arra ösztönzi a társaságot, hogy vándorkiállításokat kérjen a csoporttól munkáslakta peremterületekre. A feltételek (megfelelő terem, installáció stb.) azonban nem biztosítottak, így az első vándorkiállításra, ,,üzemi tárlatra" az egyetemi kHnikán kerül sor 1947. június 8-án. Ugyanezen a nyáron a hajdúszoboszlói kultúrhéten is szerepelt a csoport egy kollekcióval. Az Ady Társaság és a Nemzeti Bizottság felkérésére készíti el Senyéi Oláh István festőművész képzőművészeti hároméves tervét, amelyet az MDP városi Bizottsága is magáénak vall és propagál. 1948-tól az MDP Városi Bizottsága határozottan követeli részét a kultúrmunka irányításában. Pályázatok kiírására ösztönzik az üzemeket, részvételre a művészeket. A vándorkiállítások, üzemi tárlatok jórésze is 1949-51 között kerül megrendezésre. 1949 januárjában pl. külterületen, a Szabadságtelepi MDP helyiségében mutatnak be egy 30 db-os képanyagot; a rossz kiállítási lehetőség és a kedvezőtlen fogadtatás azonban arra ösztönzi a csoportot, hogy a továbbiakban inkább benn, a múzeumi kiállításon fogadják a dolgozókat. 462