A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

ték. A Vendég utca 25. szám alatt még meglevő szabad kéményes épület a korai újsorosi házak egyik jellegzetes formáját képviseli. (3. kép.) A csatornázás és vízvezeték nélkül álló városban a szűk telkek szennyvízelvezetése, valamint az ivóvíz biztosítása igen komoly gondot okozott. A kis telkeken telepített pöcegödrös űrszékek mellett nem lehetett egészséges ásott kutakat fenntartani. így a mindennapi vízszükséglet biztosítására az utcákon közkutakat létesítettek és tartottak fenn. Csak később, a XIX. század második felében, a fúrott kutak készítésének elterjedésével tudtak használható vízvételi helyeket biztosítani az egyes udvarokon. Az esővíz elvezetése pedig továbbra is nyílt árkokban folyt le az utcákon. A külön telkes családi ház létesítése a lakosság körében egyre népszerűbb lett. A XIX. század elején megindult városiasodás következtében a város vezetőségének az egyre gyakrabban jelentkező új települők részére már nemcsak új telekosztásról, hanem a fejlődő, gyarapodó város ésszerű terjeszkedéséről is gondoskodni kellett. így az 1821-22-es években Debrecenben uralkodó magas talajvíz által okozott károk felmérésével kapcsolatban Kováts György a város akkori mérnöke, Szabó János erdőmesterrel - ki ezidőben már őt a munkájában támogatta - 1822-ben a város beépítési területéről és környékéről részletes felmérési és rendezési tervet készített. Ezen a családi lakóház fejlesztése szellemében készített nagyméretű térképen az egyes telkek ábrázolását Kováts György már a beépítések feltüntetésével rajzolta meg. Minthogy azonban a térkép nemcsak a már beépült telkeket tünteti fel, hanem ábrázolja a beépítésre tervezett telekosztásokat is, ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogy ebben az időben milyen mérvű volt a város területi beépítése, mert azon egyaránt feltüntette a már elkészült, valamint a tervezett beépítéseket is teljesen azonos ábrázolási móddal. A város egyre növekvő határát jelentő külső területeken berajzolt új telkek és épületek azonban hűen ábrázolják a fejlesztés szellemét, mely szerint a rendezési és fejlesztési térkép az újsorosi beépítéssel azonos nagyságú telkeket és beépítést tüntet fel annak ellenére, hogy ebben az időben még a város belső területén egy hold területet, vagyis 1600 négyszögölet is meghaladó nagy telkek is voltak használatban. A most kiosztott 70-80 négyszögöles minimális méretű telkek már előre kizárták e területeken egy nagyobb, fejlettebb építési mód kialakulását. Mint korábban, e térképen is az új utcákat egyenes vonalvezetéssel tervezték; a főútvonalak csatlakozásánál szabályos mértani alakzatú nagyméretű tér kialakításokkal. Ezen új városrendezési tervnek az elgondolása különösen a Csapó utca folytatásában levő Árpád tér és a Péterfia kiteresedésével kialakított Bem tér forma képzésében maradt meg részleteiben. A későbbi beépítések a többi részeken már vesztettek merevségükből és módosultak a felmerülő szükségletnek megfelelően. De az 1822-ben kijelölt és nagyrészben megvalósításra, beépítésre került újsorosi telkekkel a régi város határát egy új, szegényes, kistelkes települési sáv fogta körül, mely kedvező fejlődési lehetőségek kialakulása esetén is kizárta Debrecen nagyobb arányú városiasodását. Csak egy évszázaddal később enyhítette e terhes települési forma káros kihatását a változott fejlesztési elvek alapján kiadott újabb városi építési szabályrendelet. A XIX. század elején épülő újsorosi házak külső megjelenésén visszatükröződik a Kollégium és Nagytemplom építésével Debrecenben meghonosodott és szinte egyeduralkodóvá vált klasszicista stílus alkalmazása. A korábban ismertetett, szabványtervként kiadott tűzfalas kis földszintes lakóházak utcai homlokzatát számtalan esetben a klasszikus építési formák törvényszerű meg303