A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

kívül lakóházat építeni szigorúan tilos volt, így a rendelkezés a belterületre vonatkozott. A szabad királyi városi rang adományozásával a császári kamara -, mint a kiváltság elnyerésének feltételét-, kikötötte, hogy a Debrecenbe betelepülni szándékozó katolikusok temploma és lakóházai számára a város vezetősége megfelelő telket köteles biztosítani, kiknek száma a reformáció felvételével a városban igen megfogyatkozott. E rendelet szellemében Forgách Miklós utasítást adott a városi tanácsnak, hogy a „catholicus szegényápolda helyiségéül a városon kívül hely kijelölendő, s a külvárosi térségek benépesítés végett íelmérettesenek, és a külvárosi református ápoldától kezdve a szent-annai kapuig terjedő külvárosi tér a koronkint jelentkező rom. catholikusok részére házhelyiségül fentartandó."

3 Az utasításnak megfelelően a város vezetősége biztosította is a külső területen, a Várad utcai kapu előtt a telket, melyen 1779. július l-re felépült az Ispotályhoz hasonlóan az 1944. évi bombázások során elpusztult katolikus szegényház, hol az egyházukhoz tartozó elaggott, vagy fogyatékos szegények nyertek elhelyezést. Ugyanitt a település külső határán megfelelő nagyságú területet jelöltek ki az újonnan települők részére az itt bemutatott térképvázlaton feltüntetett „Róm. Cath. utcát", ahol megindult az első „újsorosi házak" telepítése, építése. (1. kép.) Természetesen a királyi biztosi rendelkezés kiterjedt a város egyéb létesítményeinek ellenőrzésére is, ezért a kiadott utasításnak megfelelően ,,a czélhavett új építkezéseknél minden középület rajza, political tekintetből a helytartótanácsnak, gazdászati tekintetből pedig a magyar királyi kamarának volt felterjesztendő." A későbbi jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy e rendelkezés megtartását a királyi biztosság szigorúan ellenőrizte, mert ezen keresztül a város vezetősége által tervezett minden új építkezéshez a fedezet biztosítását s ezzel a kivitelezést így irányítani, illetve ellenőrizni tudta s csak hosszadalmas kérelmezés után engedélyezett néha egy-egy létesítményt. A városháza, a nagyerdei fürdőház, a hortobágyi új kőhíd, sőt közel száz év múlva a színház építésének engedélyezését is igen hosszú és kitartó kérelmezések után hagyta csak jóvá a kamara. A földszintes lakóházakkal egészségtelen sűrűséggel beépített városi területek zsúfoltságát a királyi biztos a település kerítésén kívül elterülő további beépítetlen részek igénybevételével kívánta enyhíteni. Ezért elrendelte az árkon kívül fekvő és beépítésre alkalmasnak talált területek felmérését és házhelyként történő parcellázását. E rendeletnek megfelelően a város keleti részén az árok és a Dobozi temető között elterülő, parlagon heverő földeken kijelölték a 2-2 házhelysort magába foglaló, jelenlegi Marx Károly, volt Csillag utcát és Bercsényi utcát beépítésre. A térképvázlat e területet az egykori jelzés alapján „Czegléd utzai taksás telkek"-nek tünteti fel. Itt egylakásos családi házak építését feltételezve 5 öl széles és 15 öl mély, összesen 75 négyszögöl nagyságú telkeket alakítottak ki, mértani szabályossággal. A ma is használatos méterrendszerben átszámítva e telkek mérete 9,50 méter szélességnek és 28,50 méter mélységnek felelt meg. Hasonló elrendezéssel nyílegyenes utcavonallal jelölték ki a „Csapó utzai taksás telkeket" a Kút, Nyíl és Homok utcák kialakításával a város északkeleti kerítésén kívül. A Hatvan utcai taksás telkeket a Vendég és a Pesti utcák létesítésével biztosították, hol az utcák vonalai már szögben megtörve követik a 3 Szűcs István i. m. 795. 296