A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Sápi Lajos: Újsorosi házak Debrecenben

Sápi Lajos Űjsorosi házak Debrecenben Huszonháromemeletes lakóház épül a Petőfi téren, az új állomás épülete előtt, ahol még a közelmúltban a második világháború kíméletlen bombázása során elpusztult földszintes újsorosi családi házak állottak. Az utóbbi huszonöt év alatt ez a nemrég még városszéli terület nagyobb változáson ment keresztül, mint hosszú évszázados története során soha. Ugyanis kétszáz évvel ezelőtt még itt vonult el a város lakott területének határát jelző vizesárok, a líciummal benőtt földhányással, palánkkal, mely közel ötszáz éven keresztül védte Debrecen népét a létét állandóan fenyegető támadás, pusztulás ellen, ha legtöbbször csak jelképesen is. Fejlett beépítettségével ma már e terület a város központjához kapcsolódik. A XIX. században általánosan meginduló városiasodás Magyarországon, így Debrecenben is éreztette az évszázadokon keresztül kialakult települési rendszer gyors megváltoztatására irányuló hatását. A lakosság száma rohamosan emelkedett és ezzel együtt sokszorosára növekedett a hosszú évszázadokon keresztül szinte megmerevedett város lakott területe. Természetesen ez a változás a város fejlődésében igen sok új feladatot, gondot jelentett a város vezetőségének, kik a korlátozott anyagi lehetőségek miatt a fokozódó igények kielégítésére sokszor kényszerültek megalkuvásra, szükség megoldásra. Saját erejére támaszkodva gyakran kellett olyan megoldást keresni, mely a szűkös anyagiakkal rendelkező polgárok túlterhelése nélkül még keresztülvihetőnek látszott. Ezek a megalkuváson alapuló rendelkezések azonban a város későbbi fejlődésére nem voltak mindig kedvezőek. A szükségmegoldások hátrányát, melyek később jelentkeztek, évtizedek, sőt évszázadok múltával is lehetett és napjainkban is lehet érezni. Ezt igazolja a város történetében oly jellegzetessé vált újsorosi házak életrehívása, telepítése és megalkotása is. A pillanatnyi segítés káros visszahatása itt is csak később jelentkezett. Ahhoz, hogy a város településtörténetében a kétszáz évvel ezelőtt végbement nagyjelentőségű változást kellőképpen értékelni tudjuk, feltétlen szükséges ismernünk annak indító okát, az előzményeket. Mint ismeretes az Alföld közepén települt Debrecen lakosainak védelmére már 1405-ben Zsigmond király elrendelte a városnak kőfallal való körülkerítését; de a szükséges építési anyag legfőképpen az anyagi lehetőségek hiánya miatt azonban ez a sokszor emlegetett kőfal sohasem épült meg, hanem helyette vizesárokkal és az abból kikerült föld töltésszerú kialakításával vették körül a város lakott területét, a jelenlegi városmagot. Ezt a földsáncot később sűrű, bozótos líciumbokor nőtte be. A féltve őrzött kerítés -, melyet csak a nagyobb utcák torkolatában szakított meg egy-egy kapu vagy gyalogjáró ajtó -, közel ötszáz éven keresztül övezte, védte a várost kisebb-nagyobb módo293