A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

Életmódja: Szeret enni inni, hamar kedve szottyan. Akkor oszt czifrázza s aprózza legottan. Kivált a hentesek és a mészárosok Vigmulató ficzkók s igen jó tánczosok. Keresztelőt avagy halotti tort csapnak, Ott kell lenni mindig kántornak és papnak. Vége hossza nincsen a nagy lakomának. Ilyenkor mindenkit elcsipnek komának. Rendes eledelek madárlátta kenyér, Mint a toll oly könnyű, mint a hó oly fehér, — Tyukhussal főtt csiga - pompás malacz-tokán, (Szerintem ez áll az étkek legfőbb fokán.) Jó töltött káposzta, pörcz, fonatos-béles, Mit bizony megehet a gróf is ha éhes. Viselet: Ruházat, viselet, módos és nem szegény. Ezüstgombos dolmányt hord a czivis legény. Sarkantyús csizmában jár apraja nagyja. Ezen régi szokást soha el sem hagyja. Pártát viselnek a karcsú szép leányok, Szüzességöknek ez diszes koronájok. Kamuka rokoját az ifjú menyecskék, Lencsés nagy kendőket a tisztes vénecskék. így jár igy öltözik Debreczennek népe, Magyar szokás, ősi viselet jelképe. A csinos egyszerű magyaros viselet, Csak is magyar embert s magyar nőket illet, Minek is majmolná a német divatot, Elég baj hogy e már ugy is lábra kapott. Hadd legyen más nemzet pompa s módifaló, Czifra nyomorúság nem magyarnak való. Kereskedés s ipar: Kereskedés s ipar virágzik szépen. Ki dolgozni szeret nem hal itt meg éhen; Mert bizony mai nap senkinek hiába Nem repül készen a sültgalamb szájába. Csak még nem régen is üzletre s iparra. Magyar ember fejét vajmi kevés adta,Zsidónak, görögnek engedte azt által Maga pedig meleg kályhához ült háttal. Hasznot s jövedelmet idegennek nyújtott, Ö elég boldog volt - ha pipára gyújtott; Földjéből csupán csak annyit szántott vetett: Saját szükségére a mennyi kelletett. Pénzét nem forgatta s igy hasznát sem vette. 275