A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

pítő kénytelen valamelyik községben vagy városban letelepedni - a „munkakerülő" családok kényszerítve lesznek a munkavállalásra.

135 Előfordult, hogy néhány vákáncsos „csak" feleslegesnek bizonyult. Ezek - ha valóban nem tudtak rájuk bizonyítani semmiféle kihágást - s a kilakoltatási határidőnek is eleget tettek, „jutalmazás címen a kunyhófát ingyenesen meg szokták kapni."

136 Még az is kitüntetésnek számított, ha a telepítőnek megengedték, hogy kunyhójának selejtes faanyagát 30-40 P-ért megvásárolja.

137 Természetesen a vákáncsos erdőtelepítési rendszer fokozatos megszüntetése nem jelentette egyúttal az erdőfelújítás ütemének lassulását is. A bentlakó erdőtelepítők elbocsátásával párhuzamosan egyre több bejáró, környékbeli szegényt alkalmaztak, akik munkájuk végeztével éjszakára mindig hazamentek. Köztest ezek is művelhettek, de állatot az erdőben nem tarthattak. A rendelkezésre álló adatok szerint 1938-ban már 1500 bejáró telepítő dolgozott a debreceni erdőkben.

138 1935-ben a négy erdőhivatal területén már csak 250 vákáncsos család élt.

139 Ugyanebben az évben a polgármester javaslatára a Pac-Veker nevú 660 kh területű ingatlant átadták az erdőigazgatóságnak beerdősítésre és 80 erdőtelepítő család elhelyezésére.

140 Az ide telepített családok házhelyet és kis legelőt is kaptak.

141 Létszámuk fokozatosan emelkedett: 1939-ben már 50 család élt ezen a területen.

142 Egy helyre tömörítették őket - Рас 20. sz. alatt - de feladatuk továbbra is az erdőtelepítés maradt. A kunyhókat itt is a már leírt módon készítették. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a közigazgatási hatóság tűzrendészeti és egészségügyi szempontból kifogásolta ezt a lakáscsoportot. Az erdőigazgatóság ennek ellenére sem törekedett a szociális helyzet megjavítására, csupán megnyugtatta a közigazgatósági hatóságot, hogy a már meglevő kunyhókon kívül Pac-Vekeren többet nem fognak építeni, az odatelepített vákáncsosokat pedig a bérlet lejárta után a cselédlakásokban helyezik el.

143 Az 1930-as évek végétől kezdve az erdőigazgatóság már nem adott újabb telepítési feladatokat a vákáncsosoknak, hogy ezt a művelési módot minél előbb felszámolhassák. A nyomorúságos életmód ellenére a kitelepítések idején a vákáncsosok a végsőkig ragaszkodtak a kunyhóhoz és megszokott életmódjukhoz. Előfordult, hogy a kilakoltatott telepítők engedély nélkül visszaköltöztek kunyhójukba, vagy legalábbis fellebbeztek a polgármesterhez: „ . . . Méltóságos Polgármester ur hoz aval a kérései íordúlok hogy az városilakában marathasunk csak okiober 1 gyig és íöldet munkáihasuk. . . ne engem de 9 kicsiny gyermekemé vegye tekintetbe . . ."

Wí

,, . . . Tizenegy gyermek anyja vagyok, még kétgyermekes családot sem fogadnak meg a gazdák, nemhogy még 11 gyermekes családot, és hová fogok menni a nehéz tél idején."

m Megértésre azonban ritkán találtak. A város célját és a kérlelhetetlenség okát jól jellemzi az a néhány sor, amelyet 135 Uo. Polgm. ikt. sz. 50823/1942. II. 136 Uo. Erdőig. 1942/3360. ikt. sz. 137 HBL Debr. Polgm. XXI. 505/a. 54. 6585/1946. 138 Uo. Erdőig. 1938/1233. ikt. sz. 139 Kiss Lajos i. m. 470-471. 140 Kgyj. 1935. 646-647. 141 Balogh István i. m. 16. 142 HBL Debr. Polgm. XXI. 505/a. 54. 6585/1946. Polgm. ikt. sz. 43703/1939. II. 143 Uo. 144 Szutor György kérelme. Uo. ikt. sz. 18060. 145 Mocsár Gábor-Taar Ferenc i. m. 33. 267