A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Miklós Zsuzsa:A debreceni vákáncsosok

lemző, hogy sok paraszt, ha tönkrement, inkább elment napszámosnak, majorosnak vagy summásnak, mint vákáncsosnak.

23 A vákáncsos szó a latin vaco, -are igéből származik, melynek jelentése üres, szabad. Ebből alakult ki a vacans kifejezés, amely Debrecenben először a XVIII. században szerepel -üresedésben levő, betöltetlen, gazdátlan, elhagyott területet jelölve (,,ut vacantia íalcastra inter cives . .. subdividantur")-'' A XIX. század első évtizedeiben hasonló értelemben alkalmazták magyar nyelvű iratokban: „ ... az említett ujj Ház hely vacantiában lévén, Deme Mihálynak által engedtetik, íródjon a neve alá."

25 Az 1820-as évektől - az erdők pusztulása és a gazdátlanul maradt tisztások szaporodása miatt - egyre gyakrabban lehet találkozni a vacans-kaszáló kifejezéssel is: „Speciíicatioja Azon Vacans Kaszallóknak a mellyeket én.. . Harmadra ki adtam. .. a gazdátlanná lett, иду nevezett vacans tanya földekre és kaszállókra nézve. . Z'

26 1845-től már nyomtatott űrlapon is szerepel a „vákánsok" szó.

27 A vacans alapszóból származó vákáncs különösen a vákáncsföld összetételben gyakori: „azt az (irtott) erdőparcellát jelenti, amelyet az erdőgazdaság telepítés kötelezettsége mellett a vákáncsosnak használatba ad."

2S Itt tehát a szóvégi s<Ccs affrikálódása figyelhető meg. Jelentéstanilag fontos, hogy az elvont „gazdátlan, elhagyott" jelentésű latin a magyarban konkrét „betelepítendő parcella" jelentést kapott.

29 Magának a vákáncsos szónak a megjelenési idejére nincs pontos adat. Bizonytalan, hogy a köztes használatú erdőtelepítés elterjedése előtt is használták-e vagy csak utána. Mai hangalakjában és jelentésében feltehetően az 1880-as évektől kezdve szerepel.'

30 Foglalkozása szerint a vákáncsos „debreceni erdőirtó és erdőtelepítő, aki az általa beültetett erdőparcellát (az úgynevezett vákáncs-ot vagy vákáncs-földet) a fák felnövekedéséig gondozza és a facsemeték között saját szükségletére kapás növényeket termeszt".

31 A Debrecen közelében levő vágásterületeket a város szegényei között osztották ki. A köztes művelés ellenében kötelezték őket, hogy területüket tisztítsák meg, tölgymakkal illetve facsemetével ültessék be, s a beültetett részt is műveljék még néhány évig „a talaj porhanyítása és a gyomtól mentes állapotban való fenntartás érdekében."

32 Azok számára pedig, akik a távolabbi erdők betelepítésére vállalkoztak, a köztes müvelésen kívül megengedték a helybenlakást és az állattartást is. „Szóval minden áron népet csalogattak a munkahelyre, az erdő belsejébe, a beültetni kívánt erdővágás helyére."

33 Erre a munkára a környékbeli falvak (Vá23 Mocsár Gábor-Taar Ferenc: Tanyavilág - bomló világ. (Bp. 1964.) 30-31. 24 Kiss Lajos: Vákáncsos. Magyar Nyelv, 1956. 469. 25 Uo. 26 Uo. 27 Uo. 28 Uo. 471. 29 Uo. 30 Uo. 31 Uo. 469. Tehát nemcsak „erdőirtással és földműveléssel foglalkozó emberek" (Balassa Iván: A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse. [Debrecen, 1940.] 104.), nemcsak „az erdő irtását és művelésre alkalmassá tételét. . . végzik" (uo. 14.), hanem, és legfőképpen erdőtelepítők. 32 Kaán Károly: A magyar Alföld. (Bp. 1927.) 280. 33 Uo. 240