A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

manizált formái erősen elterjedtek.

K Mindent egybevetve, a legióparancsnok származási helyét leginkább Szardíniában vagy Észak-Afrikában kereshetjük.'

0 2. Mint említettük, I. Berciu és mások

ш a dáciai legátus és a régebben ismert M. Herennius M. í. (Q)ui[r(ina tribu)] Faustus (Ti. ?) lulius Clemens Tadius Flaccus consularis

1

' azonosítása mellett foglaltak állást, míg С Daicoviciu elvetette ezt a lehetőséget.

18 Az erősen rongált, bizonytalanul olvasható Memnon-felirat alapján a consularis Herennius Faustus cursusának következő állomásait azonosította a kutatás: X(uir stlitijbus i[udicand]is, [se]v[ir] tu[rmar. equestr.}, [trib.] leg. •mil. leg. Ill [A)u[g., q. . . .}, [trib. pl]eb., pr., leg. Aug. leg. XII. . ., cos. (suit.) feltehetően kevéssel 205 előtt.

19 Ha a szenátor valóban a 200-as évek elején viselte a consulatust, abból két következtetés is levonható: Herennius Faustus minden valószínűség szerint Septimius Severus polgárháborús párthívei közé tartozott,

20 legióparancsnoksága a 190-es évekre helyezhető.

21 Ezekből viszont az következik, hogy az általa vezényelt légió aligha lehetett a legio XII Fulminata,

22 ez, mint ismeretes, Pescennius Niger oldalán állott a polgárháborúk idején.

23 A Memnon-felirat töredékessége megengedi, hogy felvessük a következő kiegészítés lehetőségét: leg. Aug. leg. XII(I geminae] vagy leg. Aug. leg. X1I(1I gemmae M. V.]. Szenátorunk tehát a 190-es években, mindenesetre - a leg. Aug(usti) 14 Saturnus tiszteletére: ld. az előbbi jegyzetet; az ,,égi" Minerva alakja Caelestis-Tanit körére vagy éppen magára a nagy pun istennőre utal, vö. /. Toutain, i. m. 26; Cumont, RE 3 (1899) 1247-.; uő.. Les religions orientales . . . 102-. (Allath-Athene). Lukianos, de Syria dea 32. (= Athene), vö. még CIL VII 759 imminet leoni virgo caelesti situ spiciiera iusti inventrix urbium conditrix etc. és hozzá: Eve and John R. Harris, The Oriental Cults in Roman Britain. (Leiden, 1965) 105-, Caelestis kultuszára Dáciában: CIL III 992, 993, AE 1903, 58; 1965. 30. 15 Szardíniára utal a 10. jegyzetben id. feliratok mellett: PIR

2 ,,H" 108 és hozzá: G. Alföldy, Die Legionslegaten der römischen Rheinarmeen. Epigr. Studien 3. (Köln-Graz, 1967) 10., Nr. 18. Az invokált istenségek viszont elsősorban Észak-Afrikára engednek következtetni, mint origóra. Véleményünk szerint bizonyos, hogy a szardíniái meg dél-itáliai és szicíliai Herennii szorosan összefüggtek az afrikai Herennii-vel (ld. fentebb 10. jegyzetet). Carales-ra: Hülsen, RE 3 (1899) 1567-.; Szardíniára általában: Philipp, RE I, A (1920) 2480-. A kapcsolatokhoz: M. Rostovtzeii, SEHRE'

1 (Oxford, 1957) 210, 311-. kül. 318. 16 Ld. 4. jegyzetet. 17 PIR

2 H 107; G. Barbieri, i. m. 66-., Nr. 270.; CIL III 52, cf. p. 968.; A. et É. Bemard, Les inscriptions grecques et latines du Colosse de Memnon. (Paris, 1960) 146-. no. 60. 18 С. Daicoviciu, i. m. 19 Ld. 17. jegyzetet és Groag RE 8 (1912) 667, Nr. 26; A. Degrassi, I fasti consolari dell'Impero Romano. (Róma, 1952) 57. A. és É. Bemond, i. m., a legióparancsnokságot leg. Aug. leg. XII Fulminatae-га egészítették ki. 20 Vö. pl. o. Cl. Gallus vagy L. Marius Perpetuus cursusát: AE 1957, 123; G. Alíöldy, i. m. 49-., Nr. 60., ill. G. Barbieri, i. m. 87., Nr. 357; /. Fitz, Alba Regia 6-7 (1965-1966) (Székesfehérvár, 1966] 204-. 21 A legatio legionis és a consulatus közötti időtartamra: G. Alíöldy, i. m. 92-., 95. 22 így PIR

2 ,,H" 107. • . • 23 W. Reusch, RE 19 (1938) 1094. 158