A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

tis) XII J co(n)s(ulis) V coh(ors) II His(panorum). 107 dec/ 108 dec. A csapat 106-tól Dacia provincia hadseregéhez tartozott (vö. CIL XVI 163).

9 b) T. lulius Maximus Manlianus

í0 pályafutásának Duna-vidéki szakasza így rekonstruálható: leg. Aug. leg. I Adiutricis - с 104-106, leg. Aug. leg. IUI Flaviae felicis - с 106-108, leg. Aug. pr. pr. provinciáé Pannóniáé inferioris - ?108-111/112. Mindkét legio részt vett a 2. dák hadjáratban, a legio IUI Flavia bizonyosan, a I Adiutrix feltehetően Dacia első helyőrségéhez tartozott.

11 A megismételt legioparancsnokság az általános felfogás szerint feszült katonai helyzetre, valamilyen rendkívüli háborús-katonai eseményre utal.

12 R. Syme

13 szerint Manlianus a legio IIII Flavia-t feltehetően Dacia hadrendjében vezényelte. c) Az- újabb régészeti kutatások az antik Berzobis-Berzovia (Berzovia, or. Resi|:a, reg. Bánat) területén légiós földtábor maradványait tárták fel, amely a legio IIII Flavia felix Traianus-kori (106/108) táborhelyével azonosítható/' D. Protase

1

' szerint a tábor Dacia délnyugati (bánáti) határát nyugati irányú támadással szemben biztosította. d) J. Fitz

l(i szerint az egyaránt 110 júl. 2-án kibocsátott tokodi (Pannónia inf., CIL XVI 164) és porolissumi ,,B" (Dacia, CIL XVI 163) diplomata militaria a Sarmatae ellen vívott harcokra utalnak.

1

' Ugyanez vethető fel a CIL XVI 57tel (Dacia, 110 febr. 17) kapcsolatban is.

1,4 e) Végül: talán 106/110 között végbement hadi eseményekkel hozhatók összefüggésbe a legio I Adiutrix (CIL III 1004, 1008 = D. 2476) és a XIIII Martia Victrix (CIL III 1158=D. 2477) veteránjainak Apulumból ismert votivfeliratai, valamint az Ajtony területén (Napoca és Potaissa között) talált, 107/ 108-ra datált mérföldkő (CIL III 1627) és Q. Aburnius Caedicianus

1

" leg. Aug. (V leg. XIII. g.) Iovi Statori dedikált apulumi kőemléke (CIL III 1089=D. ЗОЮ). Szükséges még itt rámutatni arra, hogy az általánosan elfogadott felfogás szerint a jazygok 107 és 117-118 évi mozgalmainak legalább egyik fő oka Dacia provincia megszervezésében (ld. fentebb) illetve abban keresendő, hogy kapcsolatuk 106 után al-dunai testvérnépükkel, a roxolánokkal végérvényesen lehetetlenné vált.

20 Ebből következően a 106/108 évi jazyg támadás elsősorban Dacia és nem Pannónia felé kellett, hogy irányuljon. Ez annál is inkább valószínű, mivel a magyarföldi sarmaták számára, akik az 1. szd.-ban még a Duna-Tisza közén éltek, a dák hatalom összeomlása a Tiszántúlon és a Bánát terü9 W. Wagner, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen . . . (Berlin, 1938) 152-.; CIL XVI 185, AE 1957, 199; AE 1959. - A Vrsac-i táborhoz: С. Patsch, i. m. 137-.; W. Wagner, i. m. 153.; M. Macrea, i. m. 122. fig. 1. 10 Cursus-ához 1. /. Fitz, i. m. 247-.; RE 9 (I960) 375.; PIR

2 IV 3 (1966) ,,Y

J no. 426.; R. Syme, História 14 (1965) 345.; A. Dobó, i. m. 29-.; no. 44. 11 R. Syme, Laureae Aquincenses I. DissPann II., 10. (Bp. 1938) 276-.; 1. i. m12 R. Syme, i. m. (10. jegyzet), G. Aliöldy, i. m. 78. 13 R. Syme, i. m. 346; (10. jegyzet). 14 D. Protase, AMN 4 (1967) 47-.; különösen 49-., fig. 6. 15 D Protase, i. m. 50. 16 ;. Fitz, i. m. 249. 17 Vö.: Arch. Ért. 92 (1965) 142. 18 Vö.: Arch. Ért. i. m. 19 PIR

2 I (1933) "A" 21. Másképp: A. Stein, Die Reichsbeamten von Dazien. DissPan I., 12. (Bp. 1944) 20-., vö. még R. Syme, 283. (11. jegyzet). 20 Vö.: A. Mócsy, i. m. 553. 150