A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: Possessores et vicani vici Vindoniani (Ad CIL III 10 570 = 3626)

tudjuk, mely istenségnek (istenségeknek) ajánlották, s nem kapunk közvetlen utalást a békásmegyeri oltáron a kultuszhelyet illetően sem. Mégis valószínű, hogy az Aurelius Vettianus által rendelkezésre bocsátott hely valamilyen lucus lehetett/ A békásmegyeri feliratból következtethetően Aur. Aepictetianus oltáradományozására és a possessorok oltárkövének felállítására egy időben került: sor. A possessorok fogadalomtevésének, a votum beváltásának és Aur. Aepictetianus oltáradományozásának hátterét feltehetően egy és ugyanazon esemény képezte." Jóllehet a békásmegyeri oltárkő már nem egy alkalommal magára vonta a kutatók figyelmét, az érdekes feliratok részletes tanulmányozására mindmáig nem történt kísérlet.

10 A feliratokkal kapcsolatban eddig tett megállapítások eredményei a következőkben összegezhetők. Az oltár lelőhelye a 124 körül municipium és 194-ben colonia rangra emelt aquincumi városközösség territóriumához tartozott; a vicus Vindonianus az ager Aquincensis egy kisebb közigazgatási egységének tekinthető, amely alatt bizonyos nagyságú földterület, faluszerű település és - a III. században, a feliratállítás idején - villa rusticák értendők." A possessorok az aquincumi colonia ill. városközösség római jog szerinti, „municipális" földbirtokosai

12 voltak, a vicani kisparaszti közösség tagjai,

13 a vicus neve: Vindonianus kelta eredetű, bennszülött háttérre utal.

1

'

1 A possessores és a vicani tehát a vicus birtokosainak, lakosságának két elkülönülő kategóriája: a vicanusok helyzete alárendelt, függő jellegű.

ь A békásmegyeri felirat possessiói „municipális középbirtokoknak" tekinthetők, amelyek „gazdasági központját" „egy-egy villa alkothatta".

10 A vicusok és villák kapcsolatát mutatja Északkelet-Pannóniában — Aquincum közelében, a civitas Eraviscorum területén

1

' - egy intercisai oltárkő, amely 198 és 209 közé datálható:

18 IOM pro salute ddd(ominorum) nnn(ostrorum) impp(eratorum) Augg(ustorum) vicus Caramantesium et villa.

1

" Felvetették továbbá, hogy a szóbanforgó possessiókat ill. villa-birtokokat Aquincum környékén a Severuskorban rabszolgaerővel műveltették.

20 8 Vö. Staetman. E. M. 1953. 7., AE 1934. 165. sz. 9 A kor katonai történetének áttekintését 1. Fitz, J. 1962. 106 kk., Mócsy, A. 1962. 563 kk. Mindenesetre olyan eseményre kell gondolnunk, amely a vicus Vindonianus egész népességét, possessorokat és vicanusokat egyaránt érintette. 10 L. az 1. jegyzetben id. irodalmat. 11 Az aquincumi városközösség történetére: Alföldi A. 1942. 266 kk., Szilágyi J. 1956., Mócsy, A. 1959. 59 kk., 1962. 598 kk., Barkóczi, L. 1964. 275 kk. - A vicusokhoz: Mócsy, A. 1962. 600 k., Aliöldy G. 1964. 218 kk., Van Buren, A. W. 1958. 2090 kk. - Az Aquincum környéki villae rusticae: Thomas, E. B. 1964. 211 kk. 1. Budapest, Budakeszi, Budakalász, Pomáz, Szentendre, Szászhalombatta-Dunafüred, Dunaújváros, Baracs, Budajenő stb.. Soproni S. 1958. 35. 40 k., Mócsy, A. 1962. 698 k. - A vicus Vindonianus földrajzi fekvéséhez: Soproni, S. 1968. 118. s. v. 12 L. Staerman, E. M. id. munkáit az 1. jegyzetben. Aliöldy G. 1959. 22 kk. 13 Staerman, E. M. 1953. 7. stb. 14 A névre: Basel, J. 1955. 130. - Mócsy, A. 1959. 72. (389. j.) 145. (11. j.) 197. s. v. Vindo. 15 Staerman, E. M. 1964. 220. stb., Oliua, P. 1962. 348 k. 16 Aliöldy G., 1959. 24. 17 A civitas territóriumára: Mócsy, A. 1959. 59 kk. 18 Intercisa I. К 337. sz., vö. Aliöldy G. 1959. 24., Staerman, E. M. 1960. 209., Oliua, P. 1962. 349., Mócsy, A. 1962. 601. 673., Soproni, S. 1968. 118. s. v. - A név bennszülött jellegű: Mócsy, A. 1959. 72. (389. j.) 19 Az Intercisa környéki villae rusticae-hoz: Thomas, E. B. 1964. 239 kk. 20 Mócsy A. 1956. 151., Aliöldy G. 1959. 24. 56