A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

megrágandó és megtervezendő és nekem ma sokkal kevésbé lehet hosszú időre terveket csinálnom, mint másoknál. Mindig arra gondolok: mennyire nem változik az ember. Nagyon, nagyon súlyos mulasztások terhelnek engem. Nagyon sok mindennel törődtem az életben, sok mindenre gondoltam, csak a hozzám legközelebb állókra nem. Igaz, hogy ha többet gondoltam volna reájuk, akkor is csak árnyalatokkal volna biztosabb vagy könnyebb az, ami esetleg rájuk várhat. . . Jó volna már egyszer személyesen elbeszélgetni a dolgokról, de hát ki tudja; van-e erre lehetőség megírva számunkra a közeljövő könyvében, a távolabbiról pedig még sokkal kevésbé lehet beszélni. Mindenesetre mindnyájunk nevében minden jót kívánunk kedves mindnyájuknak s vagyok szíves üdvözlettel régi híve Kner Imre XVII. Gyoma, 1944. március 29. Kedves jó Uram! Ma egyik alkalmazottunk azt a hírt hozta, hogy találkozott egy harctérről hazatért katonával, aki Kiewben beszélt egy munkaszolgálatossal, ki Endre öcsémmel együtt volt. - Az illető neve Somogyi László s Debrecenben Varga út 34. szám alatt lakik. Tudtommal öcsém századából már többen kerültek haza, hogy ez a Somogyi hazakerült-e, azt persze nem tudhatom. Arra kérném Önt, hogy ha lehetséges, tudja meg, itthon van-e ez a Somogyi és igenlő esetben mit tud Endre öcsém sorsáról. Mi egyelőre volnánk valahogy, de hogy meddig és hogy, azt nem lehessen tudni. Reméljük, majd csak leszünk valahogy s előre is nagyon köszönve kedves válaszát, vagyunk szíves köszöntéssel, őszinte hívei Kner Imréék B/ Kner Mihály levelei a Mata családhoz XVIII. Gyoma, 1943. szeptember 27. Kedves János Bátyám! Először is bocsánatot kérek levelem formája miatt. Azért írok ilyen hivatalos papíron, mert a nyomdából írok és itt nincs kéznél a saját levélpapírom. Én, sajnos, nem tudok olyan szépen írt leveleket írni, mint Te, viszont a közönséges folyóírásom olyan ronda, hogy Isten mentsen mindenkit attól, hogy hosszabb szöveget olvasnia kelljen belőle. A tollforgatásban én is gyakoroltam magamat régebben és vittem is benne annyira, hogy elég tűrhetően tudtam vágotthegyű tollal írni. Ez nekem azért volt fontos, mert csak az értheti igazán a betű szerkezetét, aki gyakorolta már a vágotthegyű tollal való antiqua írást, mert hiszen mai betűformáinkat nagyrészt az ilyen toll alakította ki. Legközelebb be is fogom mutatni Neked, majd keresek valami szép témát, amit érdemes lemásolni. Nem is mondhatom, mennyire sajnálom, hogy ilyen rövid ideig voltatok itt, hiszen csak a nyomdában kell legalább két-három nap ahhoz, hogy csak a legfontosabb dolgokat megmutathassam. Nem is beszélve a könyvtárunkról, ahol Aldus, Elzevir, Plantin, Garamond, a két Griffius, Bleu (Tótfalusi holland mestere). Tótfalusi, Didót 34* 531