A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

Kner Imre a reklámról is értekezett Mata Jánossal. Nyolc levél a reklámról c. füzetsorozatát küldte meg Matának s megírta neki a reklámoztatás végett hozzáfordulókkal kapcsolatos tapasztalatait. Meglepő, milyen mélyrehatóan elemzi Kner Imre a reklám jelentőségét, aki maga képtelen volt megszervezni saját kiadványai reklámját, noha hirdetésében - jó néhány éven keresztül nem volt hiány. Lélektani ismeretei nem hiányoztak, éppen e levelekből derül ki, de a gyakorlatban saját ügye érdekében minden kísérlete csődöt mondott. Ennek egyik okát helyesen vette észre a kultúrszolidaritás hiányában. Emiatt az itt közlésre kerülő levelekben is panaszkodik. Első látásra érthetetlennek tűnik, hogyan szoríthatták annyira félre azok a körök, akik egyébként kérkedtek „haladó" voltukkal, európai és polgári műveltségükkel. Kner Imre az igazi okot a gondolkodásmód felemás voltában látta. Abban, hogy mindenki csak a maga szemszögéből látja a problémákat és csak a vele kapcsolatosakat, a másik iránt már nincs érzéke. A K. M. E. Ny.-re, tehát a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdára vonatkozó megjegyzései mögött is voltaképpen a stíluszagyvaság elleni küzdelme érződik. Máshol is foglalkozik az Egyetemi Nyomda termékeivel - nem tartalmi kifogásokkal áll elő, hanem tipográfiai hiányosságokat tesz szóvá, mert mögötte filozófiai-esztétikai problémákat lát. Akárcsak a Nyugat könyveinél. „Felháborítóan csúnya - írta a Nyugat egyik kiadványáról Földessy Gyulának. - Érdekes, hogy emberek, akik állandóan kulturális összefüggések kutatásával foglalkoznak . . . akik lapjukban képzőművészeti kritikát is közölnek, nem veszik észre, milyen hazug és ízléstelen dolgot csinálnak akkor, amikor rongy hasított bőrbe kötve, százötven év előtti kézi kötés formáját utánozzák és dróttal varrott, kész táblába beakasztott tömegkönyvnél. . . Nem lehet ilyen embereket komolyan venni, mert. . . hazug az egész kultúrájuk."

4 Hogyan is érezték volna meg Kner Imrében azt a kultúrembert, aki a kulturális összefüggéseket nemcsak tanulmányozta, hanem tanulságait kiadványaiban értékesítette is. Igaz, kevésbé hivalkodtak, és jó szemet kívánnak attól, aki értékeiket észre akarta venni, de hát kitől várhatta volna el inkább a méltánylást, a „szolidaritást", ha nem a Nyugat-os műveltségű entellektüelektől? Tőlük hiába várta, de két debreceni férfiú megértette s így került kiadásra „Nagy Kallói-Fényes István verses krónikája Debrecen városának 1664-ben esett minden dolgairól". Kner Imrének és Mata Jánosnak ez az első és sajnos utolsó közös munkája. Aki e leveleket olvassa, jól teszi, ha e kiadványt kéznél tartja. A fedél első betűjétől néhány üres lapon keresztül a címlapon át a kolofon utolsó betűjéig a kiadvány a gyomai nyomda remeke. Aki így, kézben a könyvvel, olvassa a következő leveleket, személyesen győződhet meg arról, hogyan készül a művészi könyv. A krónikás kiadvány fedelén olvasható cím és a belső címlap szövege lényegesen eltér egymástól. A külső cím tipográfiai megoldás tekintetében sokkal zaklatottabb, a címlapé viszont barokkosán duzzadó, és szerkezetileg két blokkba tömörül. Kívülről is, belülről is Debrecen városának egy Méliuszkiadványban megjelent címere látható, amit Mata az eredetit megőrizve éppen csak láthatóbbá metszett. A vonalakat mélyítette. A kiadó Exodus szignetje, akárcsak a Kner nyomda és kiadó Kozma Lajos által rajzolt szignetje: hátán könyvet cipelő ember, a kultúra terjesztőjének 4 L. Szíj Rezső: A Nyugat és a könyvművészet. Művészettörténeti Értesítő, 1963. 1. sz. 68. 32* 499