A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

mei a klasszikus szabályok szerint gyakran még asszonáncnak is gyöngék, nincs meg bennük a mássalhangzók Aranytól megkövetelt rokonsága. „Idáig csak egy kép volt, jelkép, x egy eszmei kiterjedés, a nem hallottam messzebbre hangját, x mint egy madárka énekét." a Az összecsengő részek mássalhangzói (d-k és s-t) szinte minden fizikai tulajdonságukban messze esnek egymástól. De e rímszavak - az előttük álló és mondattanilag szorosan hozzájuk tartozó bővítménnyel együtt - a négy sor gondolati súlyát és képi tartalmát hordozzák; azt, hogy a parányi méretű, de szép hangú madárhoz hasonlóan Itália eddig nem anyagi kiterjedésével, hanem eszméivel hatott a költőre. Ha a gondolat lényegének kiemelése, s nem az akusztikai minőség a rím értékének mércéje, akkor Gulyás göröngyössége többet ér sok rutinos költő sima jelentéktelenségénél. Ujabb verstanaink, amelyek a formák funkcionális jelentőségét hangsúlyozzák a versek felépítésében, gyakran elemzik a ritmusváltás kapcsolatát a tartalmi fordulattal; de a rímképlet váratlan megváltozása ritkább, s így nemigen tárgyalják. Gulyás e vers utolsó tíz sorában (imája második részében) félrímről páros rímre vált át. E sorok alapgondolata az ősi egységre való áhítozás, a „Végtelen" győzelmének a sóvárgása. A páratlan sorokon átszökdelő félrím helyett az egymást követő sorok közé hidat verő páros rím e gondolat adekvát kifejezője. * A 20. századi magyar prozódia legnagyobb forradalmára, Ady rámintázta a magyar „tagoló verset" a jambusi keretre, azaz a gondolat ritmusát érvényesítette a metrikai szkéma rovására. Gulyás ezt a kezdeményt viszi tovább. Verselésében szembetűnő a szótagszám lazítása. Adynál nem elsőrendűen fontos eszköz, József Attilánál igen (Óda, A külvárosi éj); de József Attila rövid és hosszú sorok kontrasztjával dolgozik. Gulyás verssorai ellenben - bár rendkívül változatosak - szótagszám tekintetében csak adott határok között váltakoznak. Ebben a versében nincs 8 szótagnál rövidebb és (egy kivétellel) 11 szótagnál hosszabb sor. E keretek között a ritmust itt is a gondolat és érzés változásai szabják meg. Ez a forma igen alkalmas gondolati anyag verssé lényegítésére s az érzelmek kevésbé közvetlen, inkább átszűrt kifejezésére. A jambus „megvalósulása" a modern magyar verselés egyik legizgalmasabb kérdése; illethetjük-e egyáltalán e szóval az ősi „magyaros" hangsúly és a nyugat-európai időmérték életközösségét? - Gulyás versével kapcsolatban azért áll meg ez az elnevezés, mert a babitsi szabályt, az utolsó láb jambusi kidolgozását csak elvétve mulasztja el. Az első részben például 29 sorból 26ban felismerhető a rövid-hosszú lezárás,- s ez az arány később sem romlik. A helyettesítő lábak közül leggyakoribb a spondeusz és a trocheus, és fel-feltűnik a pyrrychius. Az éteri, puha lebegéssel annyira eljegyzett költőnek egyik igen kedvelt zenei eszköze a choriambus. „Egy térnek voltam foglya én, most is az ő foglya vagyok . . ." 489