A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

kérdéseket, fő szempontunk nem a bírálat, hanem a leltározás: mit teremtett Gulyás tartalomban és formában, mi vihető tovább szelleméből és eszközeiből? Természetesen e kísérlet nem léphet fel az egész életmű értelmezésének igényével; történelmi és életrajzi tényekre, szellemi hatásokra csak általánosan és szűkszavúan utalhat, részletkérdésekre csak ott térve ki, ahol ez a vers értelmezéséhez szükséges. - A költő hatásáról tűnődve Gulyás egy helyütt azt írja: „A vers az élmény lámpája ... De mit látnak a kortársak ebből a lámpafényből, hányad részét az eredeti villanásnak? S mit lát majd belőle az eljövendő nemzedék?" Erre a legutóbbi kérdésre próbálunk válaszolni a következő sorokban. A vers keletkezése A terjedelemre is hatalmas, 208 soros költemény megírásának ideje: 1936-1938. Gulyás ritkán mulasztotta el versei után megjelölni keletkezésük dátumát. Ez a szigorúan betartott szokása a Gulyás-líra belső törvényeinek parancsára alakult ki. Alkalmi költészet ez, a már idézett hasonlattal: a vers lámpa, gyújtója az élmény. A költőnek és napjai ismerőjének a keltezés emlékeztető az ihlető alkalomra. Rekonstruálható az Itáliához írására ösztönző alapélmény is: Németh László emlékezete szerint a verset „egy Mussolini-beszéd moziban látott képe váltotta ki". De az aláírt időrendi adat meggondolkoztató. 1936-1938: túlságosan hosszú idő, nem a fellobbanó szikrára, hanem a huzamos égésre utal, a láng lobogására és időnkénti bágyadására. Ha a duce fenyegető taglejtései kavarták is fel eredetileg a költőt, rémületét későbbi események - az olaszabesszin háború, Hitler fegyverkezése, a fasiszta tengely kialakulása, Ausztria megszállása - tarthatták ébren és fokozhatták rettenetes látomásokká. Mindenképpen Gulyást hosszú időn keresztül foglalkoztató, „nagy" témája volt ez, újra meg újra visszatért hozzá. Ö maga is fontosnak tarthatta a költeményt. Az Ady Társaság válságos vitái idején az Itáliához „humán irányát, gondolatát" szánta az új célkitűzések garanciájául; élete utolsó éveiben, nagy gonddal rendezett kötetének legmegrázóbb ciklusa végére helyezte, A Biblia siratása ciklus végére. A versgyűjtemény címe is - Az Alföld csendjében - ennek a versnek egyik emlékezetes kifejezése, s a méltatok száján valóságos szállóigévé lett. . . A vers alapélménye a történelem félelmetes bedübörgése a költő világába; legmozgalmasabb részei a félelemtől kicsikart látomások. A baljós előérzet, a történelmi végzet sejtelme nem a harmincas években nyomul be Gulyás gondolkodásába. Lírája mögött elejétől mindvégig tragikus sötétség komorlik. Fölösleges volna újra elismételni ennek okait; kortörténet és biográfia egyaránt nagyon is érthetővé teszi, hogy a spengleri „Untergang des Abendlandes" az egyik meghatározója világszemléletének, indokolja az életmű komorságát, fogékonyságát a fenyegetettség jelei iránt. A nemzeti pusztulás véres víziói már indulásának évtizedében - az 1920as években - rá-rátörnek a költőre. A látomást a „csonka Magyarország" kietlenségén való tűnődés vagy háborús emlék indítja el. „Vér lesz ismét, vérben ázik / az alföldi tarka róna,- / a pásztor vért furulyázik, / vérpatak zuhog le róla." (Mit csinál most Magyarország?) - A verselés népi ízű, a képek a múlt századi romantika szellemét idézik; nem hiába beszél előzőleg az éjben alélva lengő régi nagy dicsőségről. Az Oh balga Archimedesi c. versben a ka478