A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Monumentális képzőművészeti alkotások a Debreceni Agrártudományi Főiskolán
bárányt és lombikot tartó két nőalak, balra kozmikus elemek, jobbra jelképes nőalak és anya gyermekével. Az épület rendeltetéséhez és a címhez konkrétan kapcsolódnak a falkárpitelemek: az élet keletkezésének formációi, a természet világa, az ember, állat, növény és az ember alkotta eszközök jelenléte a biológia, fizika, geológia, kozmológia területére és az agrártudományokra (agrokémia, állattenyésztés, növénytermelés) utalnak. A gobelin bal harmadában a nap, hold, tenger együtteséből, az őskáoszból kibontakozó egysejtű világ tűnik fel. A hegyek, vizek, kőzetek, ásványok az élet születését, a természet elementáris erőit idézik. Az élő-élettelen határánál a galaktika rendszerek ovális gyűrűjéből kiszakad a Föld, a művész „kinagyította" a naprendszerből. Az élet megindulását a hatalmas egysejtű formáció jelzi. A mű középpontjában, a középső harmadban bárányt tartó női félakt látható, „koronája" a metszetek, levelek sugaras „kárpitja". Mellette kémcsövet fogó jelképes nőalak, ruháján grafikonszerű minta, háta mögött sejtmetszet. A baloldali hatalmas romboid alakú egysejtű vertikális formáját ismétli a jobboldali harmad kiindulópontja és egyben az embereket ábrázoló gobelinrész középpontja: egy jelképes női akt. Hatalmas testén kubista jellegű szerkezettel, forgásokkal jelzi a művész az élet mozgásait, a teremtés, a létrehozás fázisait. Az akton - mint az ősi művészetekben - a termékenységi jegyek hangsúlyozottak. Feje fölé tartott hatalmas karjában búzakévét tart e nőalak, fejdíszével együtt a kéve bőségszarut képez. Háta mögött gabonát érlelő, vörös napkorong. A jobb sarokban, megemelt drapérián gyermeket tartó anya ül, fölötte nap és repülő galambok, lábánál villám. 5. kép. Hincz Gyula: Tudomány (gobelin) Hincz Gyula természettudományos műveltségű alkotó, képes a tudományok jelképes megjelenítésére. Műve azonban sokkal több, mint ezek emblémaszerű felsorolása (bár az egészalakos kévét tartó akt a mezőgazdaság emblémája lehetne!): egy hatalmas, humánus gondolatkör, szimbólumrendszer végigvitele. Az alkotó, a kor emberének műveltségi szintjén állva XX. századi mítoszt teremt, hitet tesz egy emberközpontú világ mellett, amelyben a mikroés makrokozmosz az emberi megismeréssel humanizálttá, emberszabásúvá vált. Kifejezésre jut ez a gondolat a bal oldali függőlegesen nyújtott formációnál (egysejtű alakzatba abroncsolt galaktikarendszer), valamint az egészalakos női akt és a felnagyított egysejtű azonos szerkezetében, formájában. Az élet megindulását és az egyes ember születését egyenrangúsítja ezzel a művész. 461