A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban

azzal a céllal, hogy lecsapjanak a határt kerülőkre és így a várőrséget is könynyen megsemmisíthessék. A lakosság azonban megtudta a törökök tervét, előre felkészült a támadásra és megfutamította a törököket. Más magyarázat szerint a város alá érkező törökök láttára a lakosság egész éjjel járta az utcákat. Síppal, dobbal, trombitával igen nagy lármát csapott. A török csapat ebből arra következtetett, hogy a városban nagyszámú katonaság van, ezért nem merte megtámadni s elvonult a város alól. A török időkre szóló emlékezésül a zalaegerszegi határjárás nagyszombaton este 10-11 órakor kezdődött. A résztvevők a városháza előtt gyülekeztek nagy zajjal, dobolással és sípolással. Mindenki puskát vitt magával. Éjjel 12 órakor bementek a templomba, ahonnan imádkozás után magukkal vitték azt a zászlót, amelyet állítólag annakidején a törököktől vettek el s kivonultak a csata egykori színhelyére. Ott a határjárók vezetője a határjárás okát, eredetét elmagyarázta. Ezt követően a résztvevők lövöldöztek, sípoltak s majd a szőlőhegyre vonultak, ahonnan reggel felé tértek vissza a városba és az egyházi körmenettel való találkozás stb. után a határjárás befejeződött.

1

" Az utóbb említett példákban a törököket nem személyesítik meg, azonban a szokást gyakorlók számára lényegében „jelen vannak" s a szokás, a hagyomány éltetői, mozgatói. Valójában szinte fontosabb tényezők, mint azokban a játékokban, amelyekben őket az alakoskodók megjelenítik. A törököket ténylegesen megjelenítő dramatikus szokásokban a hangsúly nem minden esetben a törökökön van, olykor csak epizódszerepet kapnak és a szokás egésze nem kapcsolódik török hódoltság emlékéhez. A hajdúszoboszlói szilveszteri felvonulás és a zalaegerszegi húsvéti határjárás hagyománya mögött a törökök egykori magyarországi uralma húzódik meg. A szokás, a hagyomány éltetője tehát a törökkel kapcsolatos helyi monda. Nem lehet kétséges, hogy mind a hajdúszoboszlói szilveszteri kongózás, mind a zalaegerszegi húsvéti határjárás a helyi hagyományban fennmaradt mondával került összefüggésbe. Gyakran nem is egyedi, localis monda áll a szokás mögött, hanem többnyire általánosan ismert mondai variáns. Jól mutatja ezt az is, hogy a hajdúszoboszlói szilveszteri és a zalaegerszegi húsvéti szokás, egyik magyarázata azonos, egymással megegyezik. Az ellenség zajjal, lármával való elűzésének hiedelme gyakori a népi elbeszélésekben, történetekben. Ilyen mondákkal könnyen összefüggésbe hozhatták a lövöldözéssel, lármával, zajjal járó szokásokat. Lényegében ugyanilyen mondával magyarázzák a mohácsi délszlávok (sokácok) a farsangi busójárás szokását. A helyi néphagyomány szerint Mohácsot a török uralom alól a busók szabadították meg. A maszkos alakoskodók tülkölésétől, kolompolásától a törökök megrémültek és elfutottak a városból. A mohácsi mondában és szokásban is szintén döntő motívum a zajkeltés, a lármaütés, amelynek a hatására a törökök felett győzelmet vívtak ki. A kutatók rámutattak arra, hogy a szokás eredete nincs kapcsolatban a mondai történettel, ill. magának a mondának nincs valóságos háttere, alapja.

I:! Mindez azonban egyáltalában nem lényeges a szokást gyakorlók szempontjából. A mohácsi néphagyomány a busójárást a tö12 Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 245-247. 13 Mándoki László: Busójárás Mohácson. Pécs, 1963.; Ernyey Józseí: A busójárás és más farsangi játékok. Népr. Ért., VIII. 1907. 114-126.; Földes László: Busójárás. Élet és Tudomány, XX. 1965. 407-411. 428