A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban

számon. A maszkos személyek közül kettő törököt alakítva veres ruhába öltözött, fejükre turbánt helyeztek, kezükben kardot tartottak. A násznép előtt mentek. Egy játékos, az ún. kakasvivő maga előtt hajtott egy kakast. A templomi esküvő után a násznéppel együtt hosszabb ideig, olykor három órán át is járkáltak az utcákon. Felkeresték a különböző városi tisztviselőket, akiket verssel köszöntöttek. A lakodalmas házhoz való visszaérkezés után a kakast „bíróság" elé állították. Az alakoskodók közül egy szereplő mint vádló állt a kakas elé és felsorolta „bűneit". Azzal vádolták, hogy anyjával és leányaival szerelmeskedett, illetőleg sok feleséget tartott. Ezért halálos ítéletet mondtak rá, amit az egyik töröknek öltözött alakoskodó kardjával végrehajtott.

2 Amint majd látjuk, a miskolci és általában az észak-magyarországi szokások török alakjának párhuzamait a szlovák, a cseh és a lengyel néphagyományban követhetjük nyomon. Igen figyelemre méltó, hogy a török alakja a magyar nyelv peremterületein kívül elsősorban a Nagy Magyar Alföld népének szokásaiban jelenik meg. Vizsgálataink területi sorrendjében azonban lássuk először az északi és nyugati magyar nyelvterületen azokat a mindmáig élő szokásokat, amelyekben a törököt megjelenítik, életre keltik. Különösen figyelemre méltó a török alakjának a megjelenítése a tokajhegyaljai Mád község hagyományos szüreti, ill. farsangi felvonulásában. Századunk elején és a két világháború között erről a szokásról már hírt adtak. A közelmúltban alkalmam volt személyesen jelen lenni a szüreti felvonuláson. A részletes megfigyelés mellett számos fényképfelvételt készítettem. Erre az ünnepségre 1967. október 1-én, vasárnap a kora délutáni órákban került sor. A szüreti felvonulásban részt vevők a református templom előtti téren gyülekeztek. A szereplők közül sokan elkészülve, maszkírozva jelentek meg, többjüket azonban az indulási helyen készítettek elő a megfelelő szerephez. Így pl. a törökök által „elrabolt menyecskék" arcát, száját nem sokkal az indulás előtt festették, „maszkírozták", fejükre kendőt kötöttek stb. Hasonlóképpen, a többi szereplő is a gyülekezési helyen alakította ki öltözetének végső formáját (14. kép). A felvonulás résztvevői közül ezen alkalommal elsősorban a törököket alakítókra fordítjuk figyelmünket. Két férfi, bő vörös nadrágot húzott magára, amellyel a törökök „buggyos" nadrágviseletét igyekeztek kellőképpen utánozni. Az egyiket díszes, zsinóros kabát volt, amely a török előkelő, főúri rangját mutatta. Fejükön azonban nem turbán, hanem vörös színű süveg, csákó volt. Az egyik töröknek kenderből hosszú szakállt ragasztottak. Felnyergelt lovon ültek. A ló fejét, kantárját pántlikákkal, virágokkal díszítették. Mindkét török mellett magyar „menyecske" lovagolt. Két legény nőnek öltözött. Arcukat, szájukat pirosra festették, fejüket kendővel „menyecskésen" felkötötték, blúz, sálkendő, nyaklánc stb. volt rajtuk. A dobost követték a törökök. A szakállas török haladt elöl magyar menyecskéjével. Közvetlen mögötte lovagolt kedvesével a zsinóros mentéjű török 2 Az Életképek 1844. 7. füzete nyomán közli Réső Erisei Sándor: Magyarországi népszokások. Pest, 1867, 71-72. Ugyanennek további közlése: Trócsányi Zoltán: Magyar régiségek és furcsaságok. Budapest, é. n. 128-131.; Trócsányi Zoltán: Régi világ, furcsa világ. Budapest, 1958. 325-326.; Vö.: Ujváry Zoltán: Az átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban. Műveltség és Hagyomány, III. 1961. 11-12.; Ujváry Zoltán: Hahnenschlagen und Hahnenschiessen in Ungarn. Acta Ethn. XIV. 1965. 286-287. 420