A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Dankó Imre: A váráshirdetés (Vásári plakátok)

ni, és el kell hozni a vásárra a vásárra hozott, kocsikba fogott, de nem eladó lovak számára is. (Békéscsaba, 16. kép.) Kikötik, hogy a sertés- és marhavásártérre üres szekérrel nem szabad behajtani. (Békéscsaba, 16. kép.) Felvilágosítással szolgálnak afelől, hogy ki köteles vámpénzt fizetni. Sok esetben, mint Topánfalván is, maguk a vásártartó helység lakosai is vámpénzfizetésre kötelezettek (27. kép). Külön érdekességgel bírnak a két- vagy többnyelvű vásári plakátok. Ezek a vásárkörzetre, a vásár ethnikai összetételére engednek következtetni. Közülük mindössze hármat mutatunk be; a németnyelvű győrit (4. kép), a magyarés németnyelvű miskolcit (7. kép), valamint a három magyar-, román- és németnyelvű szászvárosit (9. kép). Különös becsben áll az a vásárplakát, amelyen új vásártér avatását adják hírül. Ha ilyet nem is tudunk bemutatni, idézzük a túrkevei vásárplakátot, amelyen a vásárra felhajtott lovak számára jutalmat hirdetnek (26. kép). Ez a jutalom és ehhez hasonló más ösztönző jellegű tevékenységek a vásár forgalmának fokozását kívánták szolgálni. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vásárplakátok, bármely periférikus jelenségei is a vásároknak, a népéletnek, számos széles körű következtetésre alkalmas adatot tartalmaznak, felvilágosítással szolgálnak. Összegyűjtésük, átvizsgálásuk a vásárok néprajzával foglalkozó kutatókon túl azoknak a feladata is, akik szociológiával, gazdaságtörténettel foglalkoznak. Végső megjegyzésként arról teszünk említést, hogy a dolgozatban idézett valamennyi vásárplakát a szerző magángyűjteményébe tartozik. 399