A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Dankó Imre: A váráshirdetés (Vásári plakátok)

vásározó közönségnek elemi érdeke tudni, de szükséges a vásárt tartó helységek elöljárósága számára is, mert számottevő helypénzre, vásári bevételre csak akkor tehettek szert, ha nagy volt a forgalom; sokan keresték föl a vásárt, ha nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. Ugyanilyen okból fontos a más, különfélébb vásári tudnivalókat is tudatni a közönséggel, legyenek azok bármilyen természetűek is. Ezen bevezető után néhány példán szeretnénk bemutatni a magyar vásári plakátokat. Anyagunkat típusonként ismertetjük, és igyekszünk úgy elrendezni, magyarázni őket, hogy az így kapott, illetve szerzett ismeretek rendszerezhetők és általánosíthatók legyenek. Az első csoportba azokat a vásári plakátokat sorozzuk, amelyek egy-egy helység minden, azaz egy évben tartandó valamennyi vásáráról összesített formában, egyetlen plakáton tudósítanak. Ezeknek a plakátoknak az a jelentősége, hogy a különböző vásárok megkülönböztetésére a vásárok népi neveit is használják. A vásárok elnevezése legtöbbször a vásáridőpont szentjének nevére utal, de sok más vásárnév-alakulást is ismerünk. így szerzünk például tudomást a váczi virág- sarlós-vásárról (1. kép), a győri nagyheti vásárról (2. kép), a székesfehérvári Invocat böjti vásárról (5. kép) stb. Ide tartoznak azok a vásári plakátok is, amelyek a helységben tartani szokott egyetlen vásárt, a „vásárt" jelentik be. Ilyen a német- és szerbcsanádi vásárplakát (6. kép). Igen sok azoknak a vásárplakátoknak a száma, amelyeken nem szerepelnek a különböző vásárok nevei, hanem csak az időpontokat közlik. Ilyen a miskolciak kétnyelvű „Jelentése", ami levélként is kezelhető; szövegezése nyíltan a szóbeli közhírrétételre utal (7. kép). Csak a vásárok dátumát sorolja föl a gyulai plakát (8. kép), a szászvárosi háromnyelvű „hirdetmény" (9. kép), a nagylakiak egyszerű plakátja (10. kép), valamint Dorozsma (Kiskundorozsma) „hirdetménye" 4. kép 393