A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Dankó Imre: A váráshirdetés (Vásári plakátok)

stb.) számottevő helyzeti energiával rendelkeztek.

8 Megfigyelhető olyan elkülönülés is, település földrajzilag, hogy a vásárvonal, a vásárhelyek környékén piacra termelő mezőgazdasági termelő körzet fejlődik ki.

9 Ilyen fejlődési menetben váltak a vásárok a népi műveltség fontos elemeivé. A néprajztudomány megköveteli, hogy a népi műveltség minden, mégoly apró mozzanatát is megismerjük, vagy ahogy az egyik kiváló román néprajztudós megfogalmazta: „A népi műveltség fejlődésének a tanulmányozása megkívánja, hogy ismerjük e műveltség alkotó elemeit, és lényeges formáit. Ebből a szempontból szükséges, hogy felfedjük azokat az elemeket, amelyek a primitív kultúrából kerültek át, és fejlődtek tovább a népi műveltségbe, valamint azokat az új elemeket is, amelyek nemrég váltak a népi kultúra szerves részévé, a szakadatlan történeti fejlődés során."

10 A részletek fontosságát hangsúlyozzák a nyugati kutatók is. Hiszen a népi élet legapróbb, legjelentéktelenebbnek ható részletei is jelentős tényezőkké válhatnak, ha összefüggéseiket felfedjük, kapcsolataikat nyomon követjük.

11 Annál érdekesebb, hogy a magyar néprajztudomány mindmáig alig foglalkozott a vásárokkal, mégkevésbé a vásárok egy-egy mozzanatával. Az MN, amely pedig nem egy, a tárgykörhöz közel állt témát bemutatott (közlekedés, teherhordás stb.) a vásárról, mint népéletbeli együttesről szinte nem szól semmit.

12 Pedig a miénknél fejlettebb társadalmú népek életéről szóló rövid feldolgozások is kitérnek rá, jelentőségének megfelelő terjedelemben.

13 Magyar vonatkozásban ezt a hiányosságot csak részben pótolják az egyes híres vásárokról szóló feldolgozások.

1

'' Ha részletekbe kívánnánk bocsátkozni, tanulmányunkban a vásárok egyik apró részletével, a vásárok meghirdetésével, illetőleg részletbe menően a magyar vásárplakátokkal kívánunk a továbbiakban foglalkozni. Ezekben a vásárplakátokban nagyon áttételesen ugyan, de valamelyest fellelhetjük a kezdetleges kultúrákból, az alacsonyabb szintű társadalmi és művelődésbeli állapotból áthagyományozódott hírközlés, hirdetés maradványait is. Azonban teljes egészükben inkább olyan elemek, amelyek a közelmúltban váltak a népi kultúra szerves részeivé. A vásárhirdetés az idők folyamán különféleképpen alakult. A hirdetés módját tekintve kétféle vásárhirdetést különböztethetünk meg: szóbelit és írásbelit. A szóbeli hirdetés nem teljes mértékben független az írásbeli hirdetéstől, és az a fő jellemvonása, hogy egy-egy vásár, illetőleg vásáros hely közvetlen környékére szorítkozik csupán. A szóbeli hirdetési forma a régibb keletű. Visszanyúlik azokba az időkbe, amikor az írástudatlanság, az olvasni nem tudás általános volt. Az írásbeli hirdetés későbbi keletű, és sok esetben összefügg a szóbeli hirdetéssel. Viszont, akár összekötve a szóbeli közléssel, akár 8 Uo. 322., 396., 460-463., 466., 469., 471-473. és 475. 9 Uo. 39., 207., 266., 375-376., 382., 393., 428., 432-436., 477., 456 és 469-470. 10 Vulcanescu, Romulus: A néprajz, a népi kultúra tudománya (Bukarest, 1969) 28. 11 Evans-Pritchard, E. E.: Social Anthropolgy (London, 1954) 132-138. és Pocock, D. F.: Social Antropology (London and New York, 1961) 20-21. 12 Magyarság Néprajza II. k. (első kiadás), 247-266. 13 Danish peasant culture (Copenhagen, 1955) 11-14. 14 Szimics Mária: A debreceni országos vásárok története (Budapest, 1938), Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok (Szeged, 1955). Dankó Imre: A gyulai vásárok (Gyula, 1963), Kirchner Albert: A békési vásár (Gyula, 1964), Dankó Imre: Adalékok a pécsi vásárok és piacok néprajzához. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1964., Nagy Czirok László: A kiskunhalasi vásárok. In: Kiskunhalas. Szerk.: Janó Ákos (Kiskunhalas, 1966) stb. 386