A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

A vőíély felmutatott egy kulacs bort: Itt a paksus! A násznagy elfogadta, majd megkérdezte az új asszonytól, hogy elismeri-e férjének. Kérte őket, hogy hurcolják egymás baját, legyenek egyetértésben" (Lisztes Imre 72. é.). Ezután az asszonyok és a leányok kancsóval, boros pohárral a kezükben sikongatva, énekelve körültáncolták az új párt. Ma a vőfély és a násznagy között tréfás párbeszéd zajlik. A vőfély bejelenti, hogy meghozta az új asszonyt: „Ez nem az, mert annak íehér ruhája volt, ennek meg fekete van. A vőíély átnyújt egy kulacs bort, hogy itt a paszszus, rá van írva, győződjön meg róla. A násznagy a rábeszélésre elismeri, hogy mintha olyan lenne, de sántít, egyik lába rövidebb egy kicsit. Hát forgassa meg a vőíély, amíg egyformára kopik" (Nagy Lajos 52 éves). Menyasszonytánc A főasztalra a násznagy elé letesznek egy tányért, vagy szitát, ebbe teszik bele a menyasszonyért járó pénzt. Elsőként a vőfély táncol az új asszonynyal, 100 Ft-ot tesz érte a tányérba. Fordul vele egyet, majd kiabálja: „Eladó az új asszonyi" A vőfély után a vőlegény kéri fel, aztán sorban a vendégek. Mind tesznek a tányérba pénzt, általában 100 Ft-ot. 10-15 éve 50 Ft-ot, a század elején 50 fillért, 1 koronát tettek. A keresztapa adja a legtöbbet. Sokszor nem pénzt ad, hanem egy pár választott malacot, hogy „legyen mivel kezdeni az életet". A vőfély tánc közben úgy kiabál, mintha árverezne, a vendégek pedig, amikor leteszik a pénzt, tréfásan mondják, „Csuszlira való, pelenkára való, bölcsőre való!" Az új asszonyt anyósa is megtáncoltatja. Néha a vőlegényt Ts táncoltatják. A házaspárok után a leányok és a legények kérik az új asszonyt, majd utoljára a gyerekek. Az új asszonynak mindenkivel kell táncolnia, bármilyen sok vendég is van. Azzal biztatják: „Sose táncolsz többet, mint új aszszony korodban!". Ha háromszor kiáltja a vőfély, hogy eladó az új asszony, és nincs érte új jelentkező, akkor lesz vége a menyasszonytáncnak. A vőfély ekkor átadja az új asszonyt a vőlegénynek. Az asztalon levő pénzes tányért egy másik tányérral leborítják. Az ifjú pár a násznagyokkal átmegy a másik szobába a pénzt megszámolni. Ez a pénz az új páré. Bútort, malacot vesznek belőle. A század elején a pénz a menyasszonyé volt, azt csinált vele, amit akart, többnyire a hozományát pótolta belőle. A maskurások Éjfél körül szoktak jönni a maskurások. Általában azok a legények öltöztek maskurába, akiknek ott volt a szeretőjük a lakodalomban, de őket nem hívták meg. Négyen-öten vannak. Rongyos ruhába nőnek, terhes asszonynak öltöznek. Fejükre rossz szalmakalapot tesznek, vagy kendőt kötnek. Az arcukra fátyolt húznak, vagy harisnyát, néha csak bekormozzák. Többnyire rossz szűrt vesznek fel. Szalmakötelet kötnek a derekukra, kezükben fakanalat tartanak. A maskurások a vőfélyt kérik, hogy engedje be őket. Odaadják neki az „útlevelüket", amelyre ráírták, hogy honnan jönnek. Rendszerint ez csak egy üres papírlap. Ezután beengedik őket. A maskurásokat sohasem küldik el, mert 379