A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

éneklik. Előfordul, hogy a menyasszonyos ház kapuja be van zárva. A násznagy nem akarja beengedni a násznépet, csak kérések, felszólítások után. Többnyire azonban a kapuban várja őket a menyasszony egy rokona kancsó borral a kezében. A vőfélytől a menyasszony násznagya a konyhaajtóban megkérdezi, hogy mit keres. A vőfély válasza: „Egy íehér galambot". A menyasszony szülei, a menyasszony és vendégeik az ajtóban állnak, és betessékelik az érkezőket a szobába, ahol terített asztalon kalács és bor áll. Ha ebédet adnak, behozzák a pörköltöt és megebédelnek. Az 1910-es években a menyasszony nem várta a vőlegényes násznépet az ajtóban, hanem elbújt az alsóházban, ott sírt a koszorúslányok körében. Miután bevonult a násznép, a vőlegény kereste a menyasszonyt. A vénasszonyok azonban bekötötték az alsóház ajtaját, nem engedték be a vőlegényt. Azt mondták: „Elment ez а jány Váradra ecetért." Némi huzakodás után a menyasszonyt előadták. A század elején az ilyen kikérés után a vőfély sortáncot csinált. A leányokat sorban felkérte, majd egy legény nevét kiáltotta és odapenderítette neki a leányt, akinek amíg a sortánc tartott, ezzel a leánnyal kellett táncolnia. Később a vőfély odament a muzsikusok elé, megütötte a csizmáját, táncolt egy kicsit, majd elkiáltotta: „Szabad a tánc!" A legények csak ezután választhatták azt a lányt, akit akartak. A menyasszony öltöztetése A vendégeket a menyasszony ünneplő ruhában fogadja. Egy órával az esküvőre indulás előtt érkezik el az öltöztetés ideje. A vőfély elkéri a menyaszszonyt a vőlegénytől, ellopja, táncol, forog vele a szobából a konyhába, úgy, hogy a vendégek észre sem veszik az eltűnését. A század elején piros, kávé- vagy krémszínű ruhába öltözött, amely kívül hordós blúzból és megkötős vagy korcos szoknyából állott. A lábára fekete cipőt húzott. Minden új volt rajta, az alsó ruha is. Ö maga nem varrhatta, mert azt tartották, hogy akkor nem lesz szerencséje. Egyik adatközlőm hallott olyan esetet, hogy a menyasszony maga varrta meg a ruháját, de mással szabatta ki. Az 1940-es évektől a menyasszony tiszta fehérbe Öltözik. Ma hosszú ruhája van, fején koszorú fátyollal. A megesett leány is lehet fehér ruhában, azonban fátyolt nem tehet fel. Ezért inkább kosztümben szokott esküdni. A menyaszszonyt a nyoszolyólányok öltöztetik. A varrónőt mindig meghívják. A menyasszony édesanyja, testvérei bent lehetnek, de az öltöztetésben nem segítenek. A koszorút és a fátylat vagy az egyik nyoszolyólány, vagy a varrónő teszi fel. Miután felöltöztették a menyasszonyt, az egyik leány szól a vőfélynek, aki karonfogja a menyasszonyt és odaviszi a vőlegényhez. A jegyespár megcsókolja egymást, táncolnak keveset, majd a vőfély elbúcsúztatja a menyasszonyt szüleitől, testvéreitől, barátnőitől, szomszédaitól. Vonulás az esküvőre A menyasszony-búcsúztató után a vőfély az udvaron sorba állítja a násznépet. A vőfély megy elől, kezében kulacs tele borral, ráhúzva egy kalács, utána a vőlegény és a menyasszony násznagya együtt, majd néhány idősebb férfi, s az első és a második koszorúspár. A menyasszony a vőlegény testvérével, ro375