A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Papp János: A férfisiratokról

Korcsmáros György (74 éves): „Vaótam több temetísen, és sok helyen azt tapasztaltam, hogy a férfiak majdnem jobb hangon siratták el az ő szüleiket, mint a nők. Legutóbb egy fiatal embert hallottam így siratni, Fark Miklósnak hívják. Páratlan vót, amilyen feltűnő szépséggel siratta az édesanyját." Gulyás Sándorné Dudik Borhála (71 éves): „Nálunk olyan mindegy az, hogy férfirűl vagy nőrúl van szó. Akinek a szíve igaz, az igazán tud sírni, és dalba tudja foglalni minden sírását. Az öreg Fark Sándort a vő siratta el, aki Nyíracsádon lakik. Már a nevére nem is emlékszem, előbbi időkben történt. Ez az acsádi ember olyan szípen siratta az apósát, hogy még a koporsóját sem engette, hogy más fogja meg, hanem hogy ő vigye ki az udvarra. Nagyon szerette az apósát. A harmadik szomszídba Szilágyi György, mint idősebb fiu fájós szívvel, fennhangon siratta el az édesapját. Ügy, hogy az egész gyásztemetés még a fiút is siratta." Fúró Demeterné Gulyás Mária (72 éves): „Emlékszek egy rígi szomszédunkra. Veress Sándorra., akinek 1910-ben halt meg a felesíge. Hét gyermek maradt ott árván. És mikor mán állott a temetés, akkor ahogyan vitték a koporsót már az udvarból kifelé, jajszóval siratta nagyon szíp hangon a felesígit. Mikor indultak kifelé az udvarrul, fejére kulcsolta mind a két kezét - ekkorra kimerült a siratásba - és így mondta: „Hozzátok ide a puskámat, hadd lűjem agyon magamat. Mit tehetek én mán? Mi lesz velünk?" Ott vótam akkor is, mikor az idős Szilágyi György az első meg a második feleségit temette. 1933-ba meg 37-be. Mind a két feleségét nagyon szépen siratta. Szinte rettenetes vót azt hallani, amilyen fájdalommal az siratott. De jó hallása is vót hozzá. Körül-körül járta a koporsót, tapogatta, csókolta a halottat, és jajszóval siratta. Amikor azután szegíny ű is meghalt, ugyanezt megkapta. Az idősebbik fia, ifj. Szilágyi György is ugyanolyan módon tudott siratni, mint az édesapja." Moldvai Józseíné Papp Mária (57 éves): „A falu elvárja, hogy a halottat elsirassák. Ott vót Gulyás Sándorné, akinek a koporsóját körül állták a fiai, de egy kukkot se tudtak. Milyen nagy szígyen vót ez. Ezír nevelte fel űket olyan keservesen? Ugyanakkor ott vót Tanka Feri bácsi, akinek a harmincas évek elejin eccerre halt meg a felesíge és a gyereke, nagyon szípen elsiratta őket. Annyira átérezte, hogy bánatába betörte még a koporsó üvegit is." Miklós Jánosné Fúró Anna (57 éves): „A siratás az ősöktül maradt ránk, nőre, fírfire egyaránt. Csakhát nem vagyunk egyformák. Van olyan férfi, aki el tudja fojtani magába a fájdalmát. A másik meg nem tudja titkon lenyelni, mert szinte meg is fulladna. Ezír azután jajszóval siratja el a halottját. Fark Miklós is ilyen ember. Neki eszibe jutott, hogy mennyi jótul fog elmaradni, hogy meghalt az anyja, és a fájdalma hozta magával a siratást. Csak dicsírni lehet azír, amit tett. Mindegy az, hogy fírfi vagy nőcseléd sirat, ezt csak a búbánat szabályozza." Halas Józseíné Molnár Veronika (75 éves): „Több embert hallottam már siratni - Szilágyit is, ott vót az öreg Vasas Gyuri bácsi is -, de úgy, ahogy Asztalos János, a szomszídunk - elsiratta a felesígit, még nem hallottam senkit. Meg is érdemelte szegíny asszony, mert sokat dolgozott mellette, de hűsíges ílettársa is vót. Hiába vótak ott a gyerekei is, de azok nem tudták olyan szípen összeszedni, mint ahogyan a szomszíd elsiratta a sajnálatát." 352