A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

felszabadul: 'felszabadul' régi kifejezés, a kukorica letörése után a föld szabaddá lesz, lehet rajta a levágatlan kukoricaszárakat legeltetni, felszabadult még a kaszáló, a szőlő . felszántás: ugar, kaszáló, gyepes föld első szántása. felszerszamoz: 'felszerszamoz' az igavonó lovakra rárakja a hámot. feltöri: 'feltöri' füves legelő, lucerna, lóhere földjét először szántja föl. felválál: 'felvállal' az aratási munkák elvégzésére valamilyen díj ellenében elkötelezi magát. féilvíka: 'félvéka' 1. kör alakú fadongákból készített mérő edény. 2. régi űrmérték, a vékának a fele. 3. kb. 12 liter mennyiségű szemestermény. fenkű: 'fenőkő' kaszafenő kő. fentír ^fentiér: 'fentér' ökör v. tehén szarvából készített kaszafenőkőtok, 35. ábra 1. fentok: 'fentok' lemezből készített kaszafenőkőtok, 35. ábra 2. fenyedin: sekély mélységű szántási mód. fergettyü: 'fürgettyű' fából készített szekérrész, az első tengelyen a legfelső keresztbe tett fa, melyhez a birfa alsó rúdjai kapcsolódnak, a közepén lyukas, ebben van a derékszeg, s így forog alatta az első tengely jobbra v. balra, 2., 3. ábra 14. ferhéicfelkötőüvas: 'a ferhécet felkapcsoló vas' a hátsó ferhécet a birfa felső rúdjához kapcsoló különböző alakú vas, 7. á. fesőücsű—felsőücsű: 'felső cső' a szekér birfájának fából készített és lemezzel beborított felső rúdja, 11. ábra 49. fijal: 'fial' a növekedő kukoricaszár vadhajtásait tördeli ki. fik^féik: 'kötőfék' a ló fejére húzható kenderből vagy szíjból készített eszköz, mellyel a lovat megkötik. fíkkarika: 'kötőfék karikája' a kötőfék alsó részén levő fém karika, melybe befűzték a kötőfék szálait. fikszár: 'kötőfék szára' a kötőfék karikájához kötött kötél, mellyel a lovat megkötik. frostok: 'reggeli' 1. a reggeli étkezés, 2. a reggeli étkezés étele, 3. a reggeli étkezés ideje. fogadót marikszedőü: 'fogadott marokszedő' a kaszás mellett dolgozó marokszedő, aki nem volt vele családi viszonyban. fogás: 'fogás' 1. aratáskor a földnek az a szakasza, hossza mely egy rend hosszúságú, 2. szántáskor a földnek az a sávja, melyet az eke a csoroszlyával hasít, s a kormány felfordít. fogat: 'fogat' az igavonó jószágok a vont mezőgazdasági járművel v. eszközzel együtt, pl. szekérrel, ekével: ekefogat. fordulói!: 'forduló' régebben a vetés kényszer idején egy-egy határrész, melybe csak egyféle növényt vetettek. forgóm 'forgó' szántáskor a föld vége, ahol nem volt dűlő, itt fordultak meg az ekével. főüd: 'föld' 1. a termőtalaj, 2. mezőgazdaságra használt földterület, 3. egy-egy határrész tulajdonnevéhez járuló szó pl. Vidifőüd, Telekfőüd. főüz: 'főz' nyers élelmiszert forró vízben elkészít. főüzőüfa, főüzőüvas: 'főzéshez használt fa vagy vas' fából, vasból készített görbe alakú eszköz, a mezőn való főzéskor a földbe szúrják, elhajló végére akasztják a bográcsot s így főznek rajta. fuka: 'fuka' 1. kör alakú fadongákból készített mérő edény, 2. régi űrmérték, a vékának a negyede, 3. kb. 6 liter mennyiségű szemestermény. fundus: 'telek' archaikus szó, a telek régi elnevezése. gabona: 'gabona' a rozs népnyelvi neve. gabonaüszög: 'üszög' 1. a búza gomba kártevője (Ustilago tritici) 2. a búza kőüszögjei (Tilletia foetida, T. caries), 3. az árpa porüszögje (Ustilago nuda), 4. a zab porüszögjei (Ustilago avenae, U. levis. 21 Déri Múzeum évkönyve 321