A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

bori tikjuk: 'borítéklyuk' a szekér tengelyvégén levő belső furat, 3. ábra 12, 4. ábra 26. búlltatóu^bujtatóu: 'bujtató' 1. a lószerszámon kis fél cm szélességű szalagszerű gyűrű alakú szíj, ez alá dugják a csatból kilógó szíj végét. 2. a búzakereszt legalsó, a földön fekvő kévéje, melyet rendszerint a közepén visszahajtanak, így a kalászok nem kerülnek a földre, erre rakják az alsó vállkévék kalászos végeit. búza: 'búza' (Triticum aestivum) termelt mezőgazdasági kultúrnövény. búzaalászántás: 'búza alá szántás' a búza vetés előtti szántás. búzaóütás: 'búzaoltás' 1. a búza vegyszerrel való fertőtlenítése búzaszem: 'búzaszem' a búzakalászban kifejlett szemtermések egyike. búzavirág: 'búzavirág' (Centaure cyanus) búza közti gyomnövény. bumyereg: 'bőrnyereg' a négyes v. ötös lófogatnál használt bőrrel bevont favázú nyereg, a nyerges lovon volt, a lovak hajtója ült rajta. cukpánt: 'húzó v. szorító pánt' a szekér tengelyét, az ástokokot, a vánkost, összeszorító vas eszköz, 2., 3., 4., ábrák 15. curikl: a ló hátráltatására használt terelő szó. csáléi!: 'csálé' az igavonó szarvasmarhát jobbra irányító terelő szó. csárl: 1. csálé. csáral: 1. csálé. csapóu: 'csapó' 1. aratáskor a kaszára szerelt hajlékony, egy vagy több ágú vessző, mellyel a levágott gabonaszálakat az állókhoz terelték, 23. ábra 5. 2. az ostor végéhez font lószőr v. rafia toldalék. csap: 'csap' (ige) hirtelen mozdulattal a jobb karját maga előtt félkörszerűen lendíti, közben a markában szorított vetőmagot nagy ívben elszórja, főleg a múlt idejű alak volt használatos: csaptak. csatlóu: 'csatló' kovácsoltvasból alakított szekérrész, egyik vége a tengelyre van fűzve, másik vége pedig a ferhécre, a szekérre való fel vagy leszálláskor hágcsóul szolgál, alakja 9. ábra, elsőcsatló; 2. ábra 9. hátsócsatló; 2. ábra 21. csipkéis: 'csipkés' a rosszul kalapált kasza fűrészhez hasonló cakkos élű. csihe: 'csihe' hét—nyolc mázsányi szalmacsomó, melyet általában a részesaratók kaptak abban az esetben, ha szemtermés volt a kialkudott bér. csirke: 'csirke' szénagyűjtéskor egy rend összerakott csomója. csorog: a túlérett búzaszem hull a kalászból munka közben keveset beszéltek, ezért, utána állapították meg, így főleg múlt idejű alakot használtak; csörgött. csoroszja: 'csoroszlya' I. az eke földhasító vas része. 13. ábra II. 2. a vetőgép földbe fúródó része, amelyen a vetőmag a földbe hullt. csoroszjatasnyi: 'csoroszlyapánt' az eke csoroszlyáját a gerendelyhez szorító vaspánt. 13. ábra 12. csüösszekötőüvas: 'csőösszekötő vas' a szekér birfájának alsó és felső rúdjait összeszorító vaspálca, 11. ábra 51. derík: 'derék' (fn) a búzakéve közepe, csak birtokos személyraggal használatos; dereka. deríklánc: 'deréklánc' a kocsi birfájának felső rúdjait keresztben összekötő lánc v. láncok. 11. ábra 58. 61. deríkszeg: 'derékszeg' erős kovácsoltvasból készített szeg, mellyel a nyújtó kapcsolódik az első tengelyhez. deríkszegjuk: 'derékszeg lyuk' az első tengely és a rajta levő ástok, sémej, fergettyű közepein átmenő furat, melybe a derékszeg járul, 2., 3., ábrák 16. díl: 'dél' a nap 12. órája. díre evís: 'ebéd' déli étkezés a mezőn. dohányos acskóu: 'dohányzacskó' disznóhólyagból, kostökből, harisnyaszárból készült zacskó a pipadohány hordására. dúr: 'túr' a rossz eke a földet nem fordítja meg rendesen, gyakori használt alak a dúrta ua. múlt időben. dúlt gaz: 'dőlt gaz' a gabonafélék földre dőlt v. földön fekvő szára. düllöu: 'dűlő' a földek között vezető mezei utak. 319