A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

— Há mag búzád termet ? 'Hány mázsa búzád termett ?' A kikelt növények Összessége (búza) vetís, fejlődés közben a kalászba szökkenéskor hánnya a fejit, a kalászok kifejlődése után a cséplésig gaz, vagy lom volt. Az aratást legalább két vagy három ember illetve személy végezte, az aratoupár. Az arató pár tagjai voltak a kaszás, (mindig férfi), marikszedőü 'marokszedő (nő), kívekötőü 'kévekötő' (általában férfi, ritkábban nő). Több arató párból állt az aratóu csapat vagy aratón banda, a vezetője a vállalóus volt. A legnagyobb arató csapat 12 kaszásból állott. Kora reggel, míg a harmat nem száradt fel, az arató pár tagjai kötelet hántok vagy kötelet vetettek. A búzaszálakat tövestől kitépték, s ebből a kalászos végeinél összecsavarva elkészítették az egész napra való szalmakötelet, melybe a learatott búzát bekötötték. (3. és 4. képek) A kész kötelet az aratás közben leteregették. Takaráskor a kaszás kaszájával kaszálta az álló szárakat. Mindig farra vákták 'falra vágták' a gabonaféléket. Rendre csak akkor vágták, ha a jég elverte, s így nem maradt benne szem, csak a szalmája miatt vágták le. Kaszálás közben a kaszás ha nagyot fogott, akkor a kasza belefúlt a gazba, ha kicsit fogott, a munka szaporátlan, lassú volt. Ha felfele vágott, akkor magas tállóu 'tarló'' maradt, ha lefele vágott, akkor a kasza plattya 'platja' a földbe vágott, s így hamar életlen lett. Az életlen kaszát a kaszás időnként mekfente afenkű-vel 'fenőkő', melyet fentírbe^fentigrbe vagy fentokba hordott a derekára kötve. 3. kép. A kötél készítése, a kötélnek való 4. kép. A kötél elkészítése, búzaszálak végéről leveregetik a földet. 295