A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

Németh Elek A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás -vetés-aratás) 1. A hagyományos kisparaszti gazdálkodás kialakulása A böszörményi hajdúk Bocskaitól testületi nemességet kaptak, az adományozott föld is közösségi földtulajdon volt sokáig, ezért a letelepedett hajdúk földközösségben éltek. Legelő, szántó, erdő a hajdúk közös tulajdona volt. Az adományban kapott földet sokáig közösen használták. A Böszörményben letelepedő hajdúk főleg állattenyésztéssel foglalkoztak, így a határ nagy részét legelőnek használták. A mezőgazdasági művelés alá fogott határrészt négy, öt évig szántották, majd otthagyták, s ismét legelőnek használták.

1 A ma élő öregek emlékezete szerint — még gyermekkorukban hallották elődeiktől —, egyes családnevek mellé pásztorkodásra utaló előnevet adtak. Ezek az előnevek még ma is megvannak, de már csak betű formájában. CS. vagy G. betűk csordás vagy gulyás eredetekre utalnak. Ezek is bizonyítják, hogy a letelepedés után a főfoglalkozás a pásztorkodás volt. Ma is élnek még úgynevezett „pásztordinasztiák", akik négy, öt vagy még ennél több nemzedékre visszamenően számon tartják pásztor őseiket. A későbbi idők folyamán fokozatosan fontosabbá vált a földművelés. A nagyobb mérvű földművelést gátolta az állattenyésztés. E miatt vetéskényszer volt, a legelő jobb kihasználása érdekében. A XVIII. század vége felé az igény a földművelés fokozására irányult. 1783-ban megtörtént a közösségi földek első elosztása, az úgynevezett „Bekk Pál-féle földosztás." Ekkor 24 kh földet, 8 kh ugart, 700 °-öl erdőt a belső városi erdőben, 600 a-ölet pedig a bodai erdőn adtak. Ekkor még nem osztották föl teljesen az egész határt, mert később még több ízben volt földosztás. 1800 elején 12 kh földet osztottak Pródon túl. Később a Réten újra osztottak földet, mely et póutlík-пак neveztek illetve neveznek még ma is.

4 A kiosztott föld egy-egy törzsökös hajdúnak jutott. Nagyobb arányú földművelés ekkor kezdett kialakulni, de a fejlődést gátolta egyrészt az a tény, hogy vetéskényszer volt, másrészt hogy az egy-egy család birtokában levő föld 15—20 km távolságra volt egymástól. Befolyásolta még az is, hogy egyesek különösen a távol levő földjeiket eladták. így kezdett kialakulni az, hogy tagosítással a különböző helyeken levő földdarabokat egy darabba vonják össze. 1888—89-i földosztás illetve tagosítás alkalmával a különböző helyen levő földeket egy darabban mérték ki újra. A nagyarányú földművelés ezután indult meg. Megszüntették a vetéskényszert, mely az állattenyésztés csökkenéséhez vezetett. A gazdák az egy darabban kimért földterületeiken különböző nagyságú tanyákat építettek. Kezdetét vette a tanyás gazdálkodási forma. A tanyára tavasszal költöztek ki a városi lakásokból, egész nyáron át itt laktak, földjeiket művelték és állatokat tenyésztettek. Ősszel állataikkal beköltöztek a városi lakásokba. Főleg sertést 19 Déri Múzeum évkönyve 289