A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők

csipkés leszen dr. 12. ha dupla szaru czipkes leszen dr. 20. az arra, ha penigh az fej eben üst fonal leszen dr. 25. nem szabad legyen el adni, az ki különben cselekedik tudgya az büntetést. Huszoneggiedik. Az rosas szárú gombot-szer szárul párját dr. 33. ha dupla szaru leszen es rusas szárú, akár arany fonállal legyen s akar ezüstből kilebczet dr. 35. különben ne legyen szabad eladni. Huszonkettödik. Tiszta arany fonalból akar ezüstből dupla szaru gombot ne legyen szabad külömben eladni egy . . . rintnal. Ha peniglen felszer szárú leszen tiszta arany fonalból es ezüst fonalból dr. 50. az arra s tiz gombot penigh aprót tiszta arany fonálból es ezüstből egy forint az árra, külömben sem szabad. Huszonharmadik. Az üst ala való máicznak az ki szép egy forint réfi a . . . lgyes gombért kilenczert dr. 70. ha ezüstéi elegy leszen avagy arannial kilenczert száz húszon öt pénz az arra, az sinornak ezüstéi es selyemmel elegy réfi huz pénz, ha penig tizta arany fonalboll es ezüstből réfi dr. 32. Huszonnegyedik. Az seliem övet az kiben arany fonal vagyon, ha karmasin seliemmel vagyon száz hatvan pénz, ha köz selyemből vagyon, száz negyven pénz, az hatos Török kaniczának karmasin selyemből, ket forint az árra, köz selyembőll ugyan azon kaniczának száz hatvan pénz az árra. Annakokaert valaki ezeknek az regi mod szerent fel vett tisztességes articulusoknak ellene vét, melto az ő mesterségétől es munkájától megh fosztani, es soha többe nem munkálódni. Datum Comarini 8 Juli Anno gratiae per Christum assertae. Mill. . . Sexantesimo tridecimo." A gombkötők latin neve a rozsnyói céhpecsétek szövegében: „Sigil. Ceshae, nodula. Rosna. 1614." és „Sigillum XIII oppidorum nodificorum a. 1692."

18 A debreceni 1685. évi városi jegyzőkönyv fennebb idézett szövegében: Nodifices. A német szakkönyvek a posamentierer gyűjtőnévhez tartozók közt sorolják el a Schnur- und Knopímacher-t is.

19 Több szótárunk és lexikonunk azonosítja a gombkötőmesterséget a paszományossal. A Tataóvárosi Híradó (1888. 34-35. sz.) „Gombkötők vagy paszománykészítők" címmel közöl ismertetést a 17. századból,

20 Czuczor-Fogarasi szótára még határozott különbséget tesz a kettő között: gombkötő „mesterember, ki selyemből, szőrből gombot köt, sinorokat ver, sodor, vitézkötéseket, öveket stb. készít." Viszont a paszománcsináló, (paszomános, poszományos, paszományos): „műtakács, ki különösen paszomántféle kelméket, szalagokat sző": a paszománmunka pedig: "szövet, milyent a paszománycsinálók szőnek: nem közönséges takács- vagy gombkötőmunka." A gombkötő meghatározása helytálló és szabatos, a paszományoséban a kelméket kifejezés helyett a készítményeket volna szabatosabb. Barcza Ferenc nyilatkozatából már említettük a mesterségbeliek vélekedését, mely szerint úgy tudják, hogy Magyarországon előbb csak gombkötőmunka volt, azután tértek át a paszományosra is. Tudomása szerint az ő fiatal korában voltak mesterek, akik csak gombkötőmunkát csináltak, voltak, kik csak paszományost, voltak azonban, kik mindkettőt. A felszabaduló-levélben is feltüntették, hogy az illető gombkötő- vagy paszományos mesterséget tanult-e, de voltak műhelyek, amelyikben mindkettőt kitanulta. Nagybátyja, Barcza György előbb a gombkötőmesterséget tanulta, később, segéd korában sajátította el a paszományosságot is. A saját műhelyi pecsétjében ez áll: „Bar18 Ért. 5:187. 19 Urold: i. m. 2. 20 Szádeczky i. m. II. 374. 261