A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők

dött az érchegységbeli városok nagyhírű paszománykészítő-mestersége (Bandund Bortenwirker, Bortenmacher, Tressenwirker, Schnur- und Knopfmacher), mely újabb és újabb gépekkel, találmányokkal gazdagodva folyton emelkedő iparágként századunkig fenntartotta magát. Hasonlóképp elterjedt a paszományosság Franciaországban is, főleg Lyonban, később Párizsban is, míg aztán újabb időkben megtalálható minden művelt országban.

8 Cs. Sebestény Károly

9 a gomb és gombház eredetét kutatva mutatott rá, hogy az európai népek a ruhagombot sokáig nem ismerték, Ázsiából került ide. Az összes török nyelvű népek, a tatárok és nyugati mongolok régtől fogva használják a gombot ruhák begombolására. A perzsák csak azóta, mióta a török uralom hatása alatt a török ruházatot is felvették, a kínaiak pedig, mióta a 17. században rájuk kényszerítették a mandzsu viseletet. A többi, nem török ázsiai nép a ruha szélére varrt szalagocskákkal kötözte össze ruhái egyes darabjait. A magyar népviseletben is megtalálhatók nyomai a ruhakapcsolás emez ősrégi módjának, a madzaggal való kötözéssel, pl. a göcseji bundamellesen (M. Népr. I. 417.), a kalotaszegi condrán (M. Népr. I. 412.), hasonlóképp a németországi parasztruhákon is még a 17. században is (Grimm: Wörterbuch Knopf). A neolith korból és a bronzkorból előkerült csont-, kő-, illetve bronzgombok azonban nem gombolásra szolgáltak, hanem csupán díszül varrták a ruhára. (A magyar gombkötők is gombok rávarrásával díszítették az övet: ,,Az öveket húsz s negyven gombokkal is gomboztatták". Nyelv. tört. Szótár, gomboz, 1759.) Cs. Sebestyén feltevése szerint a ruha begombolására való gomb és gombház használata a bőrruhák kötözőszíjacskáira kötött csomóból és hurokból fejlődhetett ki olyanformán, hogy a szemben fekvő szíjacskák egyikének végére csomót, párjára hurkot kötöttek, s ezáltal egyszerűbbé, célszerűbbé vált a ruha összekapcsolása, mint a kötözéssel. (Tájszótárunk idézi is Göcsejből a gombnak csomó, bog jelentésű használatát.) Mivel ez a gomb csak bőrruhán keletkezhetett, így olyan nép fedezhette fel, amely főleg bőrruhát viselt. Ilyen népek az euráziai ún. lovas nomád pásztornépek voltak. A közép-ázsiai összes türk népek ruházatán jellemző lévén a gomb használata, a magyarok is bizonyára e nomádnépek valamelyikétől tanulták el készítését és használatát. Feltétlenül bizonyosnak tartja, hogy a honfoglaló magyarok ilyen török eredetű, zsinórhurokba gombolható, gömb alakú gombokkal ellátott ruhát viseltek, mint ahogy kétségtelen a régi magyar viselet keleti eredete. Sebestyén következtetése szerint a bőrgomb és gombház feltalálása a hunoknak, avaroknak vagy mongoloknak tulajdonítható. A zsinórból való gomb és gombház felfedezői és terjesztői pedig leginkább az oszmánli törökök lehettek. A zsinórból való gomb és gombház gyakorlata vezetett rá a paszomány készítésére, amely aztán náluk elsőrendű ruhadísszé fejlődhetett, s a paszomány kiváló dekoratív hatását annyira kihasználták, hogy a paszomány alkalmazását katonai és hivatalnoki rangjelzéssé képezték ki. Ez a paszományos, sujtásos gombdivat aztán átment Kelet-Európa minden viseletére, a tatárok, oroszok, lengyelek mindenütt utánozták rangjelzésül vagy díszítésül. Nálunk is van nyoma a sujtásozás rangjelző jellegének. (Vö. székelyföldi harisnya nadrág vitézkötése. M. Népr. I. 415.) A középkori általános nyugati viseletben a 13. század végén nagy átalakulásokat hozott a keleti befolyás, ekkor jött divatba az eddigi fibula (kapcsos8 Urold, H. S. i. m. 1-2. 9 Cs. Sebestyén K.: A gomb és gombház. Népünk és Nyelvünk 8:15-20. 256