A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

pestre jön, informálják a gyulafehérvári román népgyűlés körülményeiről és bocsássák rendelkezésére a kolozsvári és marosvásárhelyi népgyűlések határozatait is. Egyben külön memorandumban is tájékoztatta Troussont a határkérdésben elfoglalt magyar álláspontról, amelynek szövege könyve mellékletei közt megtalálható. A memorandum egy példányát Ugrón Gábornak is átadta. Ez a memorandum azonban már elkésett, mert Trousson Budapesten egy Párizsból jött antanttiszttől megtudta, hogy a békekonferencia már döntést hozott a magyar-román határpörben, anélkül, hogy az ő jelentését bevárta volna. Első gondolata nyilvánvalóan az volt, hogy ha ez a döntés a magyar kormány, és ezen a réven Kratochvil hivatalos tudomására is jut, utóbbi bizonyára perfídiával fogja gyanúsítani. Ezért a nemhivatalos úton kapott hírt külön levélben adta Kratochvil tudomására, amelyből azonban még nem lehetett megállapítani, hogy a románok jogot nyernek a Szatmár-Nagy várad-Arad vonalig való előnyomulásra.

49 Amikor Böhm hadügyminiszter az említett Vix-jegyzék átvétele után telefonon érdeklődött Kratochvilnál az ő és csapatainak álláspontja iránt, azt a választ kapta, hogy annak az elfogadását ellenzik, és az antant által kijelölt semleges zóna nyugati határa mögé visszavonulni nem hajlandók. Böhm azon kérdésére, hogy képes-e a demarkációs vonalat tartani, Kratochvil igenlően válaszolt, mire Böhm azzal tette le a kagylót, hogy még fog kapni további utasításokat. A hadügyminisztérium részéről Stromfeld ezredes és Tombor alezredes szintén elutasító álláspontot foglaltak el az antanttól követelt újabb területfeladással szemben. A Tombor Jenő alezredes elleni pörben megállapított tényállás némileg eltér attól, amelyet Böhm emlékirataiban felvázol. Eszerint Böhm Stromfeld és Tombor véleményének meghallgatása után megkérdezte tőlük, hogy képes volna-e az ország sikeres harcban ellenállni az antantnak. Amikor erre nemleges választ kapott, szuggesztíven fejtegetni kezdte, hogy ebben az esetben szövetségesek után kellene nézni. Mint ilyen, csak az antant ellenségei, Oroszország, esetleg Németország jöhetne figyelembe. Hozzátette, hogy az oroszok mindenesetre csak úgy lennének hajlandók Magyarországot támogatni, ha átveszi a politikájukat is, azaz áttérne a proletárdiktatúrára. Tombor erre úgy vélekedett, hogy talán nem kellene ennyire radikális politikai lépéshez folyamodni, hanem elég volna az antantot csupán megfenyegetni, hogy ha ragaszkodni fog túlzott követeléseihez, az ország nemhogy azokat teljesítené, hanem inkább a proletárdiktatúrát választja. Böhm azonban erre kijelentette, hogy „vagy-vagy", harmadik lehetőség nincs, s különben is jobban megcsinálja a proletárdiktatúrát, mint Kun Béla. Két nap múlva a proletárdiktatúrát tényleg kikiáltották. Stromfeld hasonlóképpen vallott, mint Tombor, ugyanúgy Julier alezredes is, akit Tombor nyomban tájékoztatott a megbeszélésről, mint a hadműveleti osztály vezetőjét.

50 49 Kratochvil i. m. 37-39. Trousson levelének fordítása: „Ezredes Uram. Néhány óra múlva elhagyom Budapestet és valóban nem akarok elutazni anélkül, hogy meg ne köszönjem Önnek azt az előzékenységet, melyet utazásom folyamán velem szemben tanúsított. Itt szállingó hírek és egy Parisból visszatért tiszttel folytatott beszélgetés szerint, a békekonferencia már döntött az alkalmazandó ideiglenes megoldásról, hogy a magyarok és románok között a nehézségek megszüntessenek. Ezek egyelőre csak hírek, de ha igazak, ebből az következnék, hogy az én hosszas kivizsgálásom hasztalan volt, mivel a megoldás már megtörtént. Kérem tehát Önt, ne tegyen engem felelőssé azért, amit a konferencia határoz és fogadja ezredes úr legjobb érzéseim kifejezését. Trousson s. k." 50 HIL HM 711. csomó (Tabódy pör), 374. tétel: Tombor Jenő alezredes pőrében hozott 1920. augusztus 18-i felmentő ítélet. Az indoklásban említve, hogy „Böhm nem volt kihallgatható". 16* 243