A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

hátrább a „demarkációs vonaltól", ha pedig a felszólítást nem teljesítik, akkor a szóban forgó területet ágyúztatni fogják és megtorló intézkedéseket fognak eszközölni a magyar tisztek és katonák Erdélyben visszamaradt hozzátartozói ellen. A magyar csapatparancsnokok ezt a felszólítást továbbították Kratochvil ezredesnek, aki az említett román dandárparancsnoknak tudtára adta, hogy mint demarkációs vonal csak a Maros-vonal érvényes, ennélfogva csapatait vissza nem vonja, és ha a románok magyar csapatokat vagy védtelen községeket lőnének, ő a román csapatokat szintén lövetni fogja és a következményekért a felelősséget a román hadseregre hárítja. A románok fenyegetése nagy izgalmat keltett az 1/24. zászlóaljban, amelyben sok zilahi és környékbeli katona volt. Ugyanis a zilahi járásbeli magyar nemzetőrök akkor, amikor a 24-esek Zilahról Szilágysomlyóra visszavonulni kényszerültek, azzal együtt vonultak el és ott teljesítettek katonai szolgálatot. Az 1/24. zászlóalj parancsnoka, Gyurocsik őrnagy, anélkül, hogy szándékát tudtára adta volna felettes parancsnokságának és a jobb-, illetve balszárnyán álló többi székely alakulatnak, elhatározta, hogy a saját és a többi tiszt családját Zilahról kimenti. Február 22-én megtámadta a várost. A családjukért rettegő egyetlen magyar zászlóalj katonái példátlan eredményt értek el: legelőször is a Czigányi községnél álló 111/15. román zászlóalj a 7/4. üteggel Görcsönybe menekült, a Zilahon volt V/15, román zászlóalj és 1/2. üteg pedig rendetlenül a várostól keletre fekvő Vártelek községig szaladt vissza. A román parancsnok erre Nyírsidről a 11/15., Zsibóról pedig a III/27. zászlóaljat rendelte Zilah viszszafoglalására. A román tüzérség ugyan erősen lőtte Zilahot, de a román gyalogság túlereje dacára megtorpant a magyar rajvonalak tüzében. Ez volt a helyzet február 25-ig, amikor a magyar tiszti családokat már elszállították. Ekkor már két román tarackos üteg is beavatkozott, a 11/27. román zászlóalj szállítás alatt volt Zsibóról Zilah felé, Benedekfalura pedig az 1/16. zászlóalj a nagybányai román dandártól. Nyírsidnél pedig a 11/26. román zászlóalj állott, mint tartalék. Február 26-án tehát hét román zászlóalj és négy üteg vonult fel az 1/24. zászlóalj ellen, amely ekkor Zilahot kiürítve, visszavonult eredeti állásaiba. A románok vesztesége a zilahi ütközetben kb. 130 halott, sebesült és eltűnt volt. Román részről még február 27-ről is zavaró magyar támadásokat jelentettek.

42 A város sokat szenvedett az újból bevonuló román katonaságtól, amelynek részleteivel a zilahi polgármesternek Breit által közzétett jelentése foglalkozik. A zilahi ütközet után április 15-ig voltak még a következő említésre méltó összeütközések: Nagysikárló, 1919. március 1. Soborsin, március 4. (szegedi 5. gy. e. által visszavert támadás). Iloba bánya, március 9. Csúcsa-Királyhágó, március 11-12. Récsétől délre március 16. (magyar támadás). Szinyérváralja, március 17. (magyar támadás). Hadad-Győrtelek, március 27. Ilobabánya, március 29. Aradi 1/33. zászlóalj visszavonulása Nagyhalmágyról Honcztőre március 30. (A románok Nagyhalmágyot megszállták.) Halmágycsúcs április 10. (magyar támadás). 42 Kerekess i. m. 93-94. 239