A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály

ten átnyújtott jegyzékéről csak december 18-án tájékoztatta Böhm Vilmos hadügyi államtitkár dr. Apáthy István erdélyi főkormánybiztost, aki azt Kratochvil ezredes tudomására adta. Eszerint a román csapatok stratégiailag fontos pontokat, közte Székelykocsárdot, valamint több más erdélyi várost ideiglenesen meg fognak szállni, amíg helyükbe francia csapatok jönnek. Ezért a magyar fegyveres erők egy részét feltétlenül a megszállott pontokon kell tartani. Ha a románok le akarnák őket fegyverezni, ez ellen tiltakozni kell, de a vérontás kerülendő és a lefegyverzésről jegyzőkönyv veendő fel. Kratochvil ezredes erről utólag külön távirati értesítést is kapott. A magyar polgári igazgatás a hadügyminisztérium tájékoztatása szerint egész Erdély területén megmaradt volna.

1

' Egyúttal Fényes Lászlót, a nemzetőrség kormánybiztosát Rónai Zoltánnal együtt Kolozsvárra küldték, hogy a helyszínen megállapítsák, hogy milyen lehetőségei vannak egy fegyveres ellenállásnak. Fényes László igen fel volt háborodva amiatt, hogy az antant megsértette a belgrádi egyezményt és Kratochvil ezredessel egyetértőleg elhatározta, hogy a románokkal szemben csak egy ötödrész erőt tudnak szembeállítani, akkor nem engedik át őket a Maros vonalon. Azonban az összes kombattáns erők számbavétele után kiderült, hogy még ennyi fegyveres sem áll rendelkezésre. Ezért Kratochvil kénytelen volt a Maros-hidakat védő őrségeket visszavonni. Ezt a parancsot a védelmi osztagok csak zúgolódva teljesítették. Fényes László pedig, amikor az egyik Maros-hidat az egyik román törzstisztnek átadta, hangoztatta, hogy Magyarország sohasem fog lemondani erről a területről.

18 Brassóban ebben az időben egy román királyi ezredes által aláírt hirdetményt ragasztottak ki, amely szerint a magyar állam hadseregébe minden sorozás, vagy az abba való bevonulás tilos, és minden osztrák-magyar katonai hatóság nyomban köteles beszüntetni működését.

19 December 20-án a kolozsvári kerületi parancsnokság marosvásárhelyi híradásra támaszkodva jelenti a hadügyminisztériumnak, hogy a románok betiltották a katonai szolgálatra behívott évfolyamok bevonulását a magyar hadseregbe, a 38 évnél fiatalabb férfiaknak és a tényleges tiszteknek az utazását megakadályozzák. A legénység hangulata és elkeseredése a románokkal szemben olyan magas fokra hágott, hogy e csapatokkal a román bevonulás bevárása lehetetlen. Senki sem hajlandó magát kitenni az esetleges lefegyverzésnek, de harcolni mindenki hajlandó. Ezért a kolozsvári katonai kerületi parancsnokság úgy döntött, hogy a csapatokat még a románok megérkezése előtt kivonja, különben a csapatok szétzüllenének. Hasonló volt a felfogás azoknál a katonai parancsnokságoknál is, amelyeknek parancs szerint vissza kellett maradniok. Ugyanezen a napon Kratochvil tiszti parancsot adott ki (KKP 17656/eln. 1918), amelyben megdorgálja azokat a tiszteket, akik szolgálatukat egyáltalán nem, vagy csak hanyagul teljesítik. Rosszallja, hogy sok tiszt szolgálati időben az utcán és kávéházakban található. Egy legénységi gyűlésen felszólalt egy katona és a gyakorlatozás eltörlését kívánta, de a többség józannak bizonyult és leszavazta a javaslatot. A kerületi parancsnok elrendelte, hogy azok a tisztek, akik teendőiket hanya17 Breit i. m. 105-106. 18 Fényes László: Védőbeszéde a Tisza-perben. A forradalom okai és a Tisza bűnper vádja (Bp. 1922.) 44-49. Fényes a székelykocsárdi hidat december 18-án adta át a románoknak. Erre azért is sor került, mert „Budapest képtelen volt adni csak néhány ágyút is és néhány ezer puskát". Kratochvill hasztalanul kísérelte meg a Mackensen hadsereg ágyúinak megszerzését. 19 HIL PD 35. (Kolozsváriker. par. -ság iratai). 231