A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

földkérdés, a paraszti - mindenekelőtt a földmunkás és szegényparaszti - életés munkakörülmények középpontúságának.

123 Ezt kellett volna jó helyzetfelismeréssel, reális politikai érzékkel és rugalmas politikai elemzéssel az SZDP megyei és városi titkárságának felismerni és a pártszervezetek helyi politikai tevékenységét irányítani, hatékonyabbá tenni. A párt gyakorlati politikája kevésbé vette figyelembe a Hajdúságnak ezt a sajátosságát. Pedig a földkérdés és a parasztság munkakörülményeinek napirenden tartása, a földkérdés rendezésének párt által ajánlott módja, a faluval való törődés, vagy a falunak való akár átmeneti hátfordítás is mindig a szociáldemokraták tömegkapcsolatát befolyásolta a parasztság egészében, különösen a földnélküli paraszttömegeknél. A hajlékony, az élet sokrétű problémáira gyorsan reagáló és harci eszközrendszerében a gyakorlathoz igazodó politikára, az agrárcentrikus munkastílusra különösen ekkor volt meg a lehetőség. 1912-re az egész országban megnövekedett a demokrácia tábora, a demokratikus indíttatású mozgalmak megélénkültek. Ismeretes, hogy országosan ezt elősegítette a függetlenségi balszárny és a demokratikus erők, a munkásosztály szövetkezése. A hagyományos 48-as szemlélet radikalizálódott és közeledtek a szocialistákhoz és a radikálisokhoz, s kedvezően változott általában az SZDP politikája is. A földmunkásszövetségek szervezése fellendült. Hajdúban is sorra alakultak az új földmunkás csoportok.

124 A község lényegesen nem változik sem a gazdasági, sem a társadalmi struktúra tekintetében az elmúlt évekhez viszonyítva. A közel 13 000 lakos, 2128 házban van összezsúfolva, ennek közel fele nem felel meg a minimális közegészségügyi követelményeknek sem. A tanítók száma is csak 18-ra emelkedett mindössze a kántortanítókkal együtt. A közművelődési kiadások jelentős részét a községnek kell viselni, amely egyébként minden évben meg van terhelve az amúgy is tömegesen jelentkező munkanélküliség, az ínség, a nyomor, a rossz egészségi ellátottság, szociális problémáival. Az első világháborúig a faluból egyetemre „egyetlen parasztgyerek jutott fel . . ."

12j A falu népi tehetségei nem tudtak továbbtanulni a parasztcsaládok tömeges nyomora és nincstelensége miatt. A községnek ösztöndíjra nem tellett, de az úri hatóságnak nem is volt érdeke. A földmunkás-szegényparaszt-kisparaszt lakosság ekkorra pedig már elkötelezte magát a szocialista mozgalomnak. Veres Péterrel együtt vallották - ha nem is azzal az elmélyültséggel - pályamunkások, kubikusok, napszámosok, uradalmi cselédek, szegényparasztok és földjén szűkösen éldegélő kisbirtokosok sokasága, hogy „A szívem az osztályomé volt már, a lelkem a szépségé, az eszem a szocializmusé . . ." Veres Péter amit magára fogalmaz, vonatkozik az Ö generációjára, a régi agrárszocialista, a Földmívelő Egylet érdeklődő, a szocialista eszmére gyorsan és érzékenyen reagáló olvasó-politizáló tömegére is. Amikor és ahogyan szocialistává lettek; ez nem az eszmei-politikaiideológiai kérdések tisztánlátása, a szocialista tanokban való biztos elvi eligazodás volt. Erre nem is adott lehetőséget a szociáldemokrata párt hiányos, zavaros, ellentmondó, kiforratlan, nem egyszer a marxizmussal szembenálló, belső ideológiai munkája. Ez „az osztályérzés dolga" volt. Az országba és nagyvilágba, a másik kizsákmányolt dolgozó osztály, a munkásosztály harcába való kitekintést, az „osztályösszetartozást" jól segítették az Egyletbe járó újságok, 123 A Magyar Szent Korona Országainak Helynévtára (Bp. 1913.) 148. 124 A magyar munkásmozgalom . . . i. m. IV. a. k. 466. 125 Veres P. i. m. 164. 219