A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

lános volt és ebből kiteljesedett a forrongás. Küldöttségek járnak a hatóságoknál, de intézkedés nem történik. A helyi és a vármegyei hatóságok tehetetlennek bizonyultak az újvárosi nagybérlőkkel szemben. Az agrárproletárok nem hátrálnak. Kilátásba helyezik az aratósztrájkot. Ezt nyíltan, határozottan és földmunkás álláspontjukat harcosan hirdetik. Ez már a független szocialista eszmevilág gyakorlati megvalósulását jelzi.

27 Az itteni szocialisták a Várkonyiprogram alapján állottak és ők befolyásolták a harc fő kérdéseiben az egész mozgalmat. S mivel a független szocialisták törekvéseiben kétségtelenül kimutatható a nagybirtok felosztásának elgondolása és a parasztság föld utáni vágyának kielégítési szándéka

28 a 97-es agrárszocialista mozgalomban a földkérdés átszőtte a napi politikai harc minden mozzanatát. Az újvárosi paraszti tömegeknek ekkor már „egyszerűen földosztás és igazság kellett". Ezt a gazdasági, politikai akaratot viszont motiválta az eszmei-politikai nézetük, amelynek ismérvei jellegzetesek. Tagadták a papot, egyházat és eljutnak egészen az istentagadásig. A parasztság ellenségeit, elnyomóit az egyházban, a helyi és a vármegyei hivatalban, a hivatali hatalomban, a csendőrségben, az iparos-kereskedő rétegben egyaránt keresik. Rajongással hittek a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség gondolatában és ez politikai hitükké lett. A politikai hatalomra vonatkozóan pedig azt hirdették, hogy „Elpusztítani, eltörni mindent, ami és aki a szegények ellensége."

29 Nézeteikbe és politikai magatartásukba azonban sok anarchikus vonás is vegyült, ami később bénítólag még visszatér a mozgalomban. Vizsgált községünk nem egyedüli a Hajdúságban, amely ebben az időben hallatott magáról. Nagyságánál, gazdasági és társadalmi szerkezeténél, sajátos arculatánál, a szegényparasztság szocialista eszmék iránti fogékonyságánál fogva azonban jelentősebb volt egy-egy időszakban mint az agrárszocialista szervezkedésekről ugyancsak ismert többi hajdúsági település. Itt eredményesen folyik a politikai szervezetek kiépítése, hamarabb tüzesedik a hangulat, gyorsabban lángra lobban az a szikra, amelyik egyébként ott van másutt is. A község legtöbbször élenjár, a földmunkások és szegényparasztok elsők között ütköznek meg a harcban. Gyakran elöljár az ütközetekben és csak ritkán szorul a csatlakozó, a másokat követő második vonalba. Ez nyilván nemcsak az igazságtalan birtokviszonyokkal, a parasztnyúzó állapotokkal, a tömeges elszegényedéssel függött össze. (Ilyen tünetek sok Hajdú megyei helységben fellelhetők még.) Összekapcsolódott a parasztok szocialista neveltségének szintjével, azzal, hogy az olvasottak, a hallottak politikai meggyőződéssé váltak és cselekvésüket meghatározó módon voltak jelen. Az egyik újvárosi népellenes jószágigazgató azt mondta az itt élő emberekről: „szorgalmas, iparkodó, takarékos, törekvő és felette igénytelen"-ek.

10 De ha ez a parasztember szorgalmas munkájával legalább a létminimumot nem tudta biztosítani családjának, ha az élet minden zegét-zugát átszövő igazságtalanság már a végsőkig felhalmozódott, akkor ez a látszólag belenyugvó tömeg egyből harci közösséggé forrt. A politikai nemtörődömségnek látszó felszínből és a látszólagos politikai bágyadtságból gyors fordulatokra volt képes. Olyan volt ilyenkor a község har27 Varga A. i. m. 201. Ezek az adatok azért is hitelesek, mivel a szerző a második világháborúban teljesen megsemmisült községi levéltár anyagát is feldolgozta teljes alapossággal. 28 Farkas Dezső: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az agrárkérdés 1900-1914 között. (Db. 1966. - Kandidátusi értekezéskézirat) 145. 29 Veres Péter-, i. m. 187-190. 30 Varga A. i. m. 199. oldalon idézi. 188