A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén

a század második felében elméletileg és gyakorlatilag is megalapozta a szabad gazdálkodás kialakulását. A vizsgált területen a szabad gazdálkodás csak részben jelent a piac igényei szerint alakuló művelési rendszert

36 (a hatvani és selypi cukorgyár répatermelő övezete, dinnye-, dohány- és burgonyatermelő falvak Hevesben és Szabolcsban). Helyesebb lenne egy kortárs szavával az itteni szabad gazdaságokat „rendszer nélküli"

37 gazdaságoknak nevezni. Az ugar felszámolására legtöbbször a szűk határ (a Mátra néhány szabad gazdálkodású helysége), vagy a termékeny talaj adta az indító okot (Tisza menti falvak). A vasúti szállítás lehetősége - úgy tűnik - nem ösztönzött a szabad gazdálkodás bevezetésére. Nem volt minden alap nélküli az a felfogás, amely a magyarországi szabad gazdálkodást rablógazdálkodásnak tekintette, mert nem biztosította a talajerő viszszapótlást. A megoldás útja azonban nem az volt, amire az agráriusok sugallatára az 1894. évi törvény megalkotásával a Földművelésügyi Minisztérium is törekedett; ti. gátolni a szabad gazdálkodás terjedését s lehetőséget teremteni a nyomásos rendszer fenntartására.

38 Az állattenyésztés fejlesztésével s fokozott műtrágyatermeléssel és -behozatallal kellett volna annyi trágyát biztosítani a talajnak, hogy ne érezze meg a vetésforgóban mutatkozó egyoldalúságot. A szabad gazdálkodás későbbi következményeit nem tekintve, azt az elmondottak alapján is megállapíthatjuk, hogy a nyomásos rendszerek felszámolása ebben az elmaradottnak tekintett körzetben is előre haladt, talán nagyobb mértékben is, mint ahogy a falvak számarányából kikövetkeztethető. Ha ez így érvényes az ország más területein is, a nyomásos területeket a századfordulón országosan is kevesebbre kell becsülni 28,9%-nál, semmi sem indokolja azokat a helyenként felbukkanó nézeteket, amelyek a századvégi Magyarországon a nyomásos gazdálkodás megcsontosodását vallják. 36 Egy kortárs meghatározása szerint ,,a szabadgazdálkodás semmiesetre sem, mint állítani szokták, tervszerűtlen ültetés és veteményezés, hanem felhasználása a helyes pillanatnak, oly földművelés, mely a forgalom szerint irányul a nélkül, hogy szabályok által korlátoztatnék." Falusi Gazda 1881. 81. 37 Szabolcs megye levéltára. Alispáni iratok. 6663/1895. 38 Ezt tükrözi a földművelésügyi miniszternek a megyékhez küldött leirata az 1894. évi 12. te. végrehajtásának tapasztalatairól. Sok helyen az 1894. évi törvény alapján ,,a nyomásos gazdálkodás megszüntetését mondották ki, holott egy ily fennálló, megszokott és helyenkint a birtokosok érdekeinek jobban megfelelő gazdasági rendszert egyszerre megváltoztatni nem mindig és nem mindenütt indokolt..." Sopron megye levéltára. Alispáni iratok, 1899/55. Hasonlóan értékeli a földművelésügyi kormányzat működését Balogh István: i. m. 399. 12* 179