A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén

Bár Szabolcs megye néhány községének adatai hiányoznak, Szabolcs és Heves esetében mégis lehetőség van a megyei összesítés közlésére is. Hevesben szabad gazdálkodást folytatott a helységek 60,9%-a, Szabolcsban 26,1 %-a.

22 Az összehasonlításban talán nem is az arányok az érdekesek, hanem az a nagy különbség a két megye között, amit az ugar részaránya alapján aligha lehetne feltételezni. Hevesben csak 4,86%-kal volt alacsonyabb az ugar aránya mint Szabolcsban, a szabad gazdálkodású helységek részaránya azonban összehasonlíthatatlanul magasabb a szabolcsinál. Rendkívül problematikusnak tűnik az ugar arányának ismeretében a nádudvari járás helyzete is. Sopron megyében 1895-ben az ugar aránya magasabb volt, mint Hajdúban (5,9, ill. 4,77%).

23 Sopronban mégis a helységek 97,5%-a szabad gazdálkodást folytatott. Hajdú megye 23 helysége közül, ha csak abban a hétben volt nyomásos rendszer, amelynek jelentései ránkmaradtak,

24 a többi ismeretlenben mindenütt szabad gazdálkodás, ez utóbbi aránya akkor is csak 69,7% volt, lényegesen alacsonyabb, mint a több ugart tartó Sopron megyében. A felvetődő kérdések megoldásához közelebb jutunk, ha alaposabban elemezzük a főszolgabírói jelentéseket és a Földművelésügyi Minisztériumba küldött jelentések kapcsán keletkezett iratanyagot. Tudatában vagyunk annak, hogy az eddigiekben olyan összehasonlításokat is tettünk, amelyeket valójában nem lett volna szabad megtenni. Amikor a területi viszonyokat mutató ugar arányát a helységek számával vetettük össze, valójában különnemű mennyiségek összehasonlítását végeztük el. Egyáltalán nem biztos, ha egy megyében pl. a falvak számának 30%-a folytat szabad gazdálkodást, a terület részesedése is 30%-os lesz. A fentebb említett különbségek azonban túlságosan nagyok ahhoz, hogy az elmondottakkal megmagyarázhatók legyenek. A statisztikai felvételek ugyanis azt mutatják, hogy eléggé nagy minta felvétele esetén már minimálisra csökken a falvak számarányában és területarányában mutatkozó különbség. (Szabolcs megyében pl. a szabad gazdálkodású falvak száma az összes falvak 26,1 %-a, területe az összterület 24%-a volt.

25 Hozzásegít a kérdés megoldásához, ha figyelembe vesszük, hogy a nyomásos rendszer többnyire ott maradt meg, ahol nem volt tagosítás, illetve a parasztlakosság fordulós formában tagosította földjét. Az 1895. évi közgyűlések döntései nem vonatkoztak a falu határából külön tagban kiszakított nagybirtokokra, amelyek a 19. század végére többnyire már felszámolták a nyomásos gazdálkodást. Valóságban tehát az volt a helyzet, hogy azoknak a falvaknak a határában is találhatók szabad gazdálkodást folytató üzemek - a nagybirtokok -, amelyekben a falu paraszti közössége még ragaszkodott a nyomásos rendszerhez. Állításunkat megerősíti Heves megye alispánjának 1895. évi jelentése. Ebben ugyanis külön feltünteti azokat a helységeket, amelyekben a nyomásos faluhatárban szabadon gazdálkodó tagbirtokok is vannak. Bár Heves 22 Szabolcs megye esetében az arányok kiszámításánál csak az ismert határhasználatú helységeket vettük figyelembe. 23 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1896. 116. 1. 24 A nádudvari járásban Földesen, Kábán, Püspökladányban, Szóvá ton és Tetétlenen nyomásos, Nádudvaron szabad gazdálkodás folyt. Vö. 21. számú jegyzettel. Hajdú megye másik (balmazújvárosi) járásának helységei közül Mikepércsről és Hajdúhadházról tudjuk, hogy a nyomásos rendszert fenntartotta. Hajdú-Bihar megye levéltára IV. B. 905/b. Alispáni iratok 1417/1885, 2676/1895. 25 A szerző számításai a 21. jegyzetben közölt források alapján. A községek 1895. évi szántóterületére : A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája (Magyar Statisztikai Közlemények. Űj folyam, XV. kötet. 474-482. 12 Déri Múzeum évkönyve 177