A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820–1848)

Jász, a Kun és a Hajdú Kerületben értékesítik. Panaszkodnak a céhek szaporodása és a silányabb művek elterjedése miatt. A kassai és sátoraljaújhelyi mesterek maguk is árulnak csizmákat. Mindezek a jelentések feltárják a céhes ipar fejlődésének feudális gátjait és a tőkebefektetés szükségességére utalnak.

20 A céhes viszonyok fenntartása azonban nagyobb befektetést nem indokolt, sőt lehetővé se tett, az ipari fejlődés további kibontakozása viszont föltétlenül más irányú társadalmi jogviszonyokat követelt. A feudalizmus céhes termelése - egyes ágazatoktól eltekintve - elérkezett haldoklásának időszakához. A haldokló céhek mellett szabadabb jellegű ipari ágazatok, kézműipari társulások jeleivel találkozunk. Különösen a malomiparban mutatkozik meg az ilyen természetű új kibontakozás. Vontatottan és nehezen haladt a szabadabb ipari forma meggyökeresedése, de fokozatosan mégis bekövetkezett. A kisárutermelés helyét nagyobb vállalkozás kezdte felváltani, amely elsősorban szezonmunkát kívánó termelési ágazatokban érvényesült. Magukban a céhekben is nagyobb mértékű koncentráció indult meg, amelynek eredményeit az általunk közölt statisztika a legények és iparosok számának ismertetésével már bebizonyította. A többsegédes mesterek, mintegy vállalkozói funkciót töltöttek be a céhen belül, szemben az egysegédes vagy anélkül dolgozó mesterekkel. Nem a céhek közötti tőkés jellegű kooperációról van itt szó, hanem egyetlen céhmester üzemének középüzemmé történő fejlesztéséről. Más esetben viszont a tőkés jellegű együttműködés is megtalálható, főként az ácsok, kőművesek, asztalosok és mások között.

21 A fejlődés kibontakozásának útjait kereső egykorú Hetényi rezignáltán sóhajt fel, amikor leírja, „mily fontos a polgári jólétre a céhi avult rendszer helyett már sok álladalmakban divatba jött gyárrendszer, az erőmű tudomány mélyebb tanulmánya segedelme által létesített gépelyek alkalmazása, mindenki jól tudja". Természetesen a gyár fogalmát nem a mai értelemben kell alkalmazni.

22 Az első és egyben nagyjelentőségű gyárat Debrecenben a feudális kereteket messze túlnövő salétromgyár képviselte, amely kb. 120-150 kisiparost foglalkoztatott a saját munkásain kívül. Magyarokon kívül Bécsből származó mestereket is alkalmazott. Az 1842. évi kiállításon a gyár aranyérmet nyert, amelyet 1846-ban ismét megkapott. Manufaktúra jellege volt a téglagyártásnak, amelynek jelentőségét a Somogyi család cserépvetője többször magasabb fokra emelte. Somogyi Gábor elképzelései nagyvonalúak voltak, s azok egy részét a városi tanács elfogadta, más részét nem. 1843-ban előterjesztett javaslata egy „hasznos, általam felállítandó gyárnak létesithetésére" a termelési módszereket is kidolgozta. 1846ban valamelyik kertségben kívánta a termelés bővítése érdekében a téglagyár felállítását, mert 1847-re a városnak magának évi 40 kemence téglára volt már szüksége. A malmok működése és munkaszervezete, mint már említettük, talán az elsők között törte át a feudális céhkereteket. Működött ugyan a molnárcéh, de 20 HBL. Különböző tartalmú iratok. 2949. 21 Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom idősszakában (Századok, I960, évf. 597., 606.), továbbá Betend: Iparfejlődés i. m. 279-280. 22 Hetényi János.- Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejlődésére és csinosítására ÍBuda, 1841.) 185. és Betend: Iparfejlődés i. m. 278. 155