A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

szerént meghasonlás támadván magok közt a városok közt is - azoknak nevébe már most olyan intézetek sürgettetnek az ország gyűlésén, melyekben az egész Kerületnek megegyezése s megnyugvása nints, s melyek az egészre nézve, minden tekintetbe szégyenlhetők. De még károsabb, sőt veszedelmesebb az a másik következés, mely szerént elterjedvén és elterjesztvén a nép között azon hir, hogy a hajdúk nemesi donatáriusi jussal az ország által elesmertettek, hogy a hajdúság vármegye álladalomra fog emeltetni stb. Mindazok, akik magokat hajdúknak tartják, abban az alaptalan, de nagy következésü képzelődésben erősödtek meg naponként, hogy ők, mint donatárius nemesek, semmiféle adófizetéssel s azzal együtt járó szolgálatokkal nem tartoznak, következésképpen e részben egyesitvén magokat a nemességgel, könnyen megtörténhetik, hogy nem soká az eddig is tsak immel ámmal teljesitett adófizetést és egyéb szolgálatokat végképpen meg fogják tagadni. Amely eset, hogy előáljon, arra egy-két tsalárd lázasztónak (kik itt külömben is elég számmal találtatnak) ámitása elegendő. Hogy ezen eset elválása nem igen soká fog haladhatni, eléggé mutatja az, hogy minek utánna a nemesség protestátiókat adott bé az adófizetés ellen, melyet eddig is erőszakkal megtagadott (aminthogy azokat a Kerület fel is jelentette). Ennek példájára már most a hajdúság adogat bé ily protestátiókat, ugyan csak az adó ellen, mellyel az országgyűlési követ által kiirott donationalis nemesi birtok természeténél fogva azt hiszi, hogy törvénytelenül terheltetik. Ezen környülállás pedig annyival inkább veszedelmesebb, kivált az adó beszedésére nézve, mivel már akár meggyőződésből, akár a mi hihetőbb más lappangó okból, a hajdúknak ezt a nemesi és donátáriusi állapot jókról s abból következtetett általános immunitásokról költött vélekedést némely városokon, részént kerületi tisztviselők, rész szerént éppen azon városi elöljárók terjesztik, akiknek az adó beszedésén a legnagyobb buzgósággal kellene iparkodni. Ugyan ezen elöljárók mindazokat a tisztviselőket, akik a Hajdú Kerületet az ily arra nézve veszélyes ujitásoktól, vélekedésektől védelmezni, abban a törvényes rendet fentartani óhajtanák, nem mulatják el a nép előtt, mint a hajduszabadság ellenségeit ugy festeni le, azoknak tekintete is irántok való bizodalmat a nép szivéből minden módokon ki irtani törekedik. Hogy tehát mind a már eddig is fennálló rendetlenség minél előbb megszüntessen, mind az ezt közelebb emiitett nemesi donátáriusi állapotról elterjesztett Hajdú Kerület belső csendessége, bátorsága és java, annyival inkább sürgetőbben megkivánja, mivel a hajdúság fejéből azon veszedelmes képzelődést magok az elöljárók, mint akiknek - amint elébb emlittetett - egy része azt maga is szánszándékkal terjeszteni törekedik - kiirtani többé nem képesek. Hadház 24. Ápr. 834. (Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára. Kézirati Gyűjtemény. II. R. 476, a. 16.) 141