A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

totta. A hajdú városi nemeseknek el kezdett szolga birói által nemesi uti levelet osztogatni, amelyeknek kiadása azelőtt a Hajdú Kerület kapitányait illette. Ez utóbbi visszaélés annyira ment, hogy már ma igen számos olyan hajdú városi familiák, sőt számos olyan nevezetes tolvajok járnak szaboltsi nemesi paszszusokkal, akik valóságos nemtelenek, s a Hajdú Kerületben fő adót fizetnek. A szaboltsi tisztek és prókátorok, akiknek a számos nemességet bizonyitó perekből hasznok volt, a tehetősebb hajdú városi lakosokat minden módokon édesgették arra, hogy nemességeket bizonyitsák. Ez és a felettébb könnyűvé lett productio kevés idő alatt, különösen Nánáson felette megszaporította a nemesek számát. Csakhamar majdnem kirekesztőleg tsupa nemesek kezébe jutott az ottani kormány. Némelyek ezek közül elég gyengék voltak azt hinni, hogy a nemesség elszaporitása által curialisalni lehet a hajdú városokat. Ezen ábrándozás létesitésére mindent elkövettek, a városi magistrátusból lassanként még a hajdúkat is kirekesztették. A nem nemes a leg alábbvaló városi hivatalra, tsak az ugy nevezett tizedességre sem alkalmaztatott. Az ekképpen nemesekből állott nánási magistrátus az azon városba lakó nemeseket minden felsőbb engedelem nélkül alattomban előbb az adózás, később a városi szóigálatok terhétől is felszabadította, s ezt a kerületi kormány előtt darab ideig titokba tudta tartani. A több városi nemesség észre vévén a nánási nemesek állapot ját, hasonló immunitásért kezdett nyugtalankodni, de kivánsága teljesedésének mind a kerületi kormány, mind magok a városi tanátsok ellene állottak. E miatt akkori királyi biztos, Ibrányi Farkas ur előtt a nemesség által panaszok tétettek. A tisztelt királyi bizottság 1809-ben feleletre szorította a Kerületet az eránt - Miért nem ugy tractáltatnak a nemesek a több városokon, mint Nánáson? Ekkor a Kerület, melynek több tisztviselői már ekkor az ezen Kerületben hajdan szerencsésen nem esmért áristocratiára való törekedés által el valának foglalva, azt a hirtelen határozást tette, hogy a nemesség minden városokon a nánási nemesekkel egyformán tractáltasson. Azomba a többi városok ezen határozást, mint az eddigi szokással ellenkezőt, és veszedelmest, nem teljesítették, hanem a nemesekkel az eddig is gyakorlásba volt adó s szólgálatbeli terheket hordoztatták. A Kerület maga is által látván határozásának veszélyes következéseit, annak teljesedését soha sem sürgette, s igy attól önként elállott. De a határozást, mely már számtalan jegyzőkönyvi kivonatokba keringett a nemesség kezében, többé meg nem tetté tenni nem lehetett, s ez szakadatlan nyugtalanságba tartotta a nemességet. Ily környülállások között elérkezett az Ibrányiána comissio következésében költ királyi válasz dd-o 30. Nov. 824. No. 29. 538., melyben vétkül tulajdoníttatván a kerületi kormánynak az, hogy a nemesek magokat az adó és egyéb terhek alól kivonták, akkori királyi biztos Pálfy Jósef úrra bízatott, hogy mind a nemesség, mind a hajdúság ingó és ingatlan vagyonait maga befolyása alatt öszveiratván, az adót azokra igazságos mérték szerént vettesse fel. Ez meg is történt, de a nemesség a felyebi К (irályi] resolutioval és az annak ereje mellett végrehajtott К [irályi] biztosi munkálódásnak s a reá felvetett adónak ellene mondott és ettől fogva vonakodik leginkább a hajdú városi nemesség az adó megfizetésétől. Azonba az a felyebb emiitett királyi végzés következésében a nemeseknek mind ingó javaikra, mind földbeli birtokokra egész az 1820-ik esztendeig tsak ugyan felvettetett, sőt azt sokan közzülök időről időre meg is fizették. Az 1829-ik esztendőben tetemes és nagykövetkezésü változás történt az adózás addig gyakorlott rendszerén: mert mivel az azelőtt esztendőben végrehajtott országos öszveirás utasítása azt foglalta magába, hogy a nemesek 134