A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

eladja, készpénzben kifizeti. A másnál levő házi holmik közül még egy serpenyőt, egy nyoszolyát a benne valóval, egy kisebb és egy nagyobb teknőt, lisztes bodont, a házi bútorokat az apának visszaadták. A békesség így helyreállt. Vállalták, hogy aki megszegi, 20 pft-ot köteles fizetni minden bíráskodás nélkül. Az egyezség alatt pecsét is van. Ezen a napon jegyezte be nagyon szép kézírásával Czere Dániel jegyző az új nemesi szék tagjainak névsorát. Ez alatt a hadnagy érdekes beírása van február 27-ről: „a ns hadnagyi szék elől igen rossz szavakkal ment el. . . Mivel pedig a lopott villa nála megtanálódott, ezen vasvilla lehetetlen, hogy csak egy tízest irt vóna, nála lopott nem lett vóna." (135. oldal.) Február 22-én sárrétudvari és szerepi nemesi elöljárók előtt kötöttek békességet két sárrétudvari és két szerepi testvér. ,,Egymást soha többé sem magok személyekben, sem gyermekeik által nem bántják." A békesség megszegője 100 forint vinculumra kötelezte magát. Mind a szerepi, mind a sárrétudvari nemesi elöljárók aláírták a végzést. - Február 22-én egy nemes asszony végrendelkezett házáról, melynek terhes adóját eddig is Imre fia fizette. ,,Most is, min (d?) halálom órájáig azt vallom és mondom, hogy Imre íiamé legyen. Fizesse az adót, mint ennek előtte. Halálom után testvéreit fizesse ki, vagy pedig ahogy a törvény és igazság hozza magával." - Ugyanezen a napon tárgyaltak egy szekérről való bonyolult panaszt. Egy apa ajándékba adta volna egy fiatalembernek csak vegye el feleségül a lányát. Miután a külső tanúk szavát és a kontraktust „erőtelennek" ítélték, mindkettőt megeskették. ítéletet nem hoztak ez alkalommal. A fent említett apa panasza szerint egy másik ember egy köböl búzáját elvitt, de tanúja nincs. ,,Ezen versengést megfontoltuk egyebet nem tehetünk" - megesketik a búza elvivőjét vallomására, hogy a búza árát pénzzel és szalonnával kifizette. - Nádudvari örökségből három fiútestvér elhozott 100 forintot atyjok részére. Leány testvérüket ebből nem részesítették, pedig 25 forint esett volna rá. A nemesi szék megítélte. A fiúk vállalták, hogy Szent György napjára meg fogják adni. (138. oldal.) Ezután a számozatlan lapok következnek. Március 1-én adósságért elárverezték a nemesi szék ítélete alapján az egyik ifjú nemes házát. A kikiáltási ár 125 forint 30 krajcár. Hárman árvereztek rá. Három krajcár különbséggel kapta meg a legtöbbet ígérő. Május nyolcadikán két, egymást ok nélkül megtámadó és sértegető között hoztak létre békességet, de vállalták, hogy megszegőjét minden további per nélkül a statútumok 2. pontja szerint elítélik. Ezen a napon elismerte az árendás, hogy néhai férje 107 forint adósságát özvegye a hadnagyi szék által kitűzött határidő előtt kifizette. December hetedikén egy elhalt nemes nem nemes feleségére maradt vagyona felől ítélkeztek. Az asszony is meghalt, a végrendeletében testvéreire hagyta a vagyont. Férje vér szerinti rokonai, mivel a házaspár gyermek nélkül halt meg, az 1836:14. és az 1840:13. törvénycikkek értelmében, továbbá az 1840:8. te. 12. §-a alapján megtámadták a végrendeletet, mert az egész vagyon atyáról maradt ősi jószág. Ennek igazolására december 6-án hét, hatvan-hetven éven felüli tanút hallgattak ki. Valamennyien bizonyítják, hogy ősi vagyon, amihez az asszony a rajta levő ruhán és ágynemújén kívül egyebet nem vitt. A ház, szántóföld, szőlő, lovak, szekér és minden ahhoz tartozó az atyáról maradt a fiára. Ehhez semmit sem keresett, hanem csak élősködött belőle. Az aszszony rokonsága által már elvitt javak leltárát összeállították. Ez fényt vet egy kisnemesi ház felszerelésére: 2 ló, egy szekér, két disznó, egy fa disznóól, egy 114