A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

írták. 1837. január 26-án reverzalist vettek azoktól a nemes és jobbágy ifjaktól, akik január 17-én rámentek a gyomai juhászokra. A nyájjuhászt leütötték, a juhokat a többi juhásztól erőszakkal elvették. Sárrétudvariba akarták hajtani a juhokat. Bűnöket megvallottak, a bűnös nemeseket büntetéspénz fizetésére kötelezték, a jobbágyok fejenként az eklézsia számára 5-5 forint pénzbüntetéssel és megpálcázással bűnhődtek. Reverzálisukból, amelyben jobbulásukra kötelezik magukat, kiemeljük a következő mondatokat: „. . . ezenel ezen rossz tettünket megesmérjük, és megesmérvén a Két íél Tanács erántunk való szeretetét, kérését, melyre való nézve ezennel kötelezzük magunkat, hogy mi, bár rossz cselekedeteink által már magunkat több izbe megbélyegeztük. . . kötelezzük magunkat A büntetéspénz 15 nap alatti letételére." Ha pedig meg ne tennék, „nem csak a most, hanem a múlt esztendőkbe elkövetett, bizony meg nem tagadható rossz tettünket. . . a becsületes Két íél Tanács az illetékes helyre adja". Ennek az ügynek végső, váratlan elintézését 1838. október 30-án jegyezték be. Kiderült, hogy valóban csak négyen voltak a bűnösök, így ők fizetik a 89 forint kárt és az 50 pengő forint büntetéspénzt. Befizetését nyugtázták is. (106-107. és 110. oldalak.) Ugyancsak 1837. január 26-án hallgatták ki és ítélték el azt az ifjút, aki négy darab tokjót ellopott és eladott. Felelősségre vonták az orgazdát is. Az ifjút, ,,mivel még nem maga a gazda," 13 váltó forintra büntették, ebből nyolc az eklézsiáé legyen. Az orgazda pedig ,,a maga kára keresésére igazitódik." Február 3-án juhtolvajokat ítéltek el. Négy juhot hárman kihajtottak a tiszttartó udvaráról és eladták egy nemesnek öt váltóforintért, „melyből bizonyos részt vettek mindnyájan." Egy öreg juhot és három tokjót természetben adtak vissza és a tolvajok és a nemes orgazda összesen 40 váltóforint büntetést fizettek, „mert egyik csak olyan hibás, mint a másik. Hasonlóul hibásnak találtuk azt a kettőt is, akik az ellopásban nem, de az eladásban és osztozásban részesek voltak," - szólt az ítélet. Május 18-án egy 40 váltóforintra megalkudott gyalogföldért való 10 váltóforint felpénz visszafizetését rendelték el, mert a földesúr nem engedte meg az adás-vételt. Egy nemesasszony bepanaszolta, hogy még karácsony előtt ugyanazok a juhtolvajok, akiket február 3-án elítéltek, tőle is elloptak két tokjót. Megegyeztek úgy, hogy egyik tolvaj a másikért kezességet vállalt és nyolc nap alatt 83 forintot tartoznak fizetni. Az összegből a károsult asszony 22 váltóforintot és 30 krajcárt kapott, a többivel a bírák rendelkeztek. 13 forint 40 krajcárt azonnal ki is fizettek a tolvajok az asszonynak. November 23-án bepanaszolta egy férj, hogy feleségét hatan megverték, azután a maga tulajdon házában megtámadták, agyonütéssel, megöléssel fenyegették. „Atyatiságosan" megegyeztek. A megtámadásért, káromkodásért 12 váltóforintra s egyet azonfelül közülük „a házra való menetelért, violentia tételéért", s egyik bűnös társa megveréséért: 25 váltó forintra büntetnek. 1838. december 6-án „hibába találtatván" (nem közlik, miben) 1 váltóforintra ítéltek egy embert, egy másikat makacsságért 30 krajcárra, harmadikat kerekek „elorzásáért" 4 váltóforintra, újabb kettőt verekedésért 12 váltóforint 30 krajcárra büntettek. 1840. év bejegyzéseikor véletlenül két oldalt fordítottak a protocollumban, így későbbi eseményeket jegyeztek fel az üresen maradt 112. és 113. oldalakra. 1840. március 20-án egy tolvaj egy öregnek 100 kéve nádját ellopta, 5 váltóforint a büntetése. Április 9-én egy adós a nádfalon át (kerítés!) „saját udvarán összeveszés 111