A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)
1805-ben csupán két lánc ellopásáért büntettek három tettest. Közülök az egyik nemes ember volt. Ügy látszik, az előző évi kemény büntetéseknek megvolt az eredménye. Ez még 1806-ban is érezteti hatását, mert csak december 12-én kellett illetlen beszédért két ízben büntetést kiróni. 1807. március 21-én „dehonestálásért" a sértett megkövetésére, káromkodásért 2 rénes forintra büntették a vádlottat. - November 17-én pedig két nemes ifjút „egy nemes asszonyságon véghez vitt sérelemért", miután „minden kényszerítés nélkül barátságosan megegyeztek"', 10 forint és 30 krajcár fizetésére köteleztek. Verekedésért két ifjút 12 rénes forintra és a kabai orvosnak járó 5 forint megfizetésére ítéltek. Nagy verekedés és súlyos sérülés lehetett, ha orvoshoz - méghozzá novemberben - Kábára kellett vinni a sérültet. - A malomban nem fizetett vámot egy nemes férfi, 6 forint büntetésre és 1 V2 véka árpa térítésére kötelezték a csalót, - éppen ennyit akart őretni. - Egy nemesasszony „dehonestálása" miatt 25 forintra büntettek és megintettek egy nemest, de kérésére 21 forintot elengedtek. Üjra emelkedett tehát az esetek száma, és feltűnően sok a „dehonestálás" miatt kirótt büntetés. Az 1808. március 9-i gyűlésen egy hajdúszoboszlói lakos nyilatkozatát rögzítették a protocollumba. Nyugtázta a márciusban rajta és fián esett sérelemért felvett 15 forintot és ígérte, hogy sem a sértőn, sem annak vérszerinti rokonain ezután semmit sem követel. Március 15-én egy asszony és egy férfi közti véres verekedés miatt a férfit arra kötelezték, hogy fizessen 3 forintot az asszonynak a sérelemért, „ezenkívül érdemlett büntetését elvette." 1809. ápr. 10-én adták ki „Fő Nótárius és Tábla Bíró Kapoltsi Domokos Lőrinc által Bihar vmnek az 1809. esztendőben íolyvást tartott közgyűléséből való ujabb rendszabályokat. (43-51. oldal.) Ezt indokolta „a helységekben szerteszéjjel lakó szegényebb sorsú nemesekre nézve részszerint a költséges törvénykezéseknek elhárítására, részszerint a nemesi szabadsággal való viszszaélések megakadályozására, egy altaljában pedig kinek-kinek boldogitására." Az 1. cikkely szerint a „donatárius nemesek"-пек minden helységben külön hadnagya legyen, a „más Földjén lakó nemesekre nézve" pedig azt határozták, hogy ahol húsz vagy több nemes lakik, legyen kommunitás,- ahol nem lakik 20 nemes, ott a közelebb levő nemesekkel együtt formáljanak egy hadnagy alá való communitast." Ennek beosztását a főszolgabírók dolgozták ki. A tanács hadnagyból, négy esküdtből és a szükség szerint egy-két kishadnagyból álljon. Minden ítélethozatalkor legalább két esküdtnek jelen kell lenni. „Hallgatásképen" jelen lehetnek a kishadnagyok is. A 2. cikkely a hadnagyválasztásról rendelkezik. A hadnagyot három évre választották január első napján. A maguk földjén lakó nemesek közül a legalkalmasabbakból a főszolgabíró a helyben lakó nemesekkel három személyt javasol. Az alispán által jóváhagyott, vagy megváltoztatott jelölést a főszolgabíró átadja a régi hadnagynak. A más földjén lakó nemeseket illetően a földesúrral, vagy annak első tisztjével értsenek egyet a jelölés iránt, s ez is a fenti módon kerüljön vissza a régi hadnagyhoz. A lepecsételt jelölést a kommunitáshoz tartozó nemesség jelenlétében reggeli istentisztelet után bontják fel. A legtöbb szavazatot elnyerő jelölt lesz az új hadnagy. Bárki is csak három esztendő után jelölhető és választható újra. Az erkölcstelen életű, rossz példát adó, valami miatt elítélt, vagy „fiscalis actio" alá eső hadnagyot, ha helyes ellene a panasz, a vármegye első tisztviselője meg kell intse. Ha ez nem használna, hivatalból leteszik. Aki elfogadható ok nélkül nem vállalja a hadnagy7* 99