A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: A Severusok és Dácia

zethetők vissza.

14 Dácia Severus-kori fejlődését az antoninusi, késő-antoninusi történet felől kell megközelítenünk.

15 A dáciai tartományok térségében a katonai helyzet a gót vándorlás megindulásával (II. század közepe) fokozatosan megváltozott. Hadrianus átszervezései egy időre biztonságot és katonai állandóságot hoztak a Traianus alatt szervezett provincia életében, s a közép- és aldunai határok összehangolt védelme megteremtette a lehetőséget a dáciai területek sajátos romanizmusának kibontakozására. Antoninus Pius uralkodása vége felé azonban - a gótok délkeleti irányú mozgása kapcsán - a Kárpát-medencétől északra és keletre új háborús feszültség gócai alakultak ki, amelyek kisebb jelentőségű népmozgalmak formájában már a 150-es évek 2. felében - M. Statius Priscus dáciai helytartósága idején (156 és 159 között) - éreztették hatásukat az aldunai határokon.

16 Ez az új irányú, s az eddiginél lényegesen erőteljesebb fenyegetés a 160-as évek közepére már a dunai frontok szinte teljes hosszában jelentékennyé vált, mégis elsősorban Dáciára jelentett veszélyt.

17 A markomann háborúk

18 kezdetén Dácia kritikus helyzetét, egyszersmind a provincia katonai jelentőségének megnövekedését a tartomány közigazgatásának és védelmi rendszerének újabb - Marcus és Verus közös uralkodása idején foganatosított átszervezése jelzi.

19 A Hadrianus óta önálló három Dácia védelmét a nagy háborúk kezdetén közös parancsnokság alá helyezték, a belső határokat egyes szakaszokon módosították, s hadseregét újabb alakulatokkal - köztük egy második légióval - erősítették meg.

20 A legio V Macedonica új táborhelye - Potaissa - mutatja a legnagyobb veszély irányát (észak, északkelet). Az exercitus trium Daciarum a Marcus-kori átszervezésekkel a dunai térség legjelentősebb katonai csoportosításainak egyike lett, amelyet hadászati fontosság és védelmi erő tekintetében egyedül Pannónia superior hadserege múlt felül.

21 A markomann háborúk másfél évtizede a trés Daciae életében is rendkívül súlyos megpróbáltatást jelentett: a tartomány belső területei nem egyszer hadszíntérré váltak, a gazdasági életben oly fontos szerepet játszó bányaművelés komoly nehézségekkel küzdött, a municipális élet vérkeringése 15 A felmerülő kérdésekkel részletesen foglalkozunk a „Dácia az utolsó Antonini idején" c. készülő tanulmányunkban. 16 Ld. Arch. Ért. 92 (1965) 144 skk. további irodalommal. M. Statius Priscus pályafutásáról legutóbb: /. Fitz, Acta Ant. Hung. 9 (1961) 182 sk.

; A. R. Birley, Epigr. Studien 4. (Köln-Graz, 1967) 73.; uő., Marcus Aurelius. (14. j.) 160., 165., 168., 172 stb. 17 Ld.: 15. j. és A. R. Birley, i. m. 194 skk.; újabban /. Fitz, in: Hommages á Marcel Renard II. (Bruxelles, 1969) 262 skk. 18 A háborúkról legutóbb összefoglalóan: A. R. Birley, i. m. 194 skk., 217 skk. további irodalommal. Ld. még: W. Zwikker, i. m.; A. Mócsy, i. m. (14. j.); P. Oiiva, i. m. 259 skk. (8. j.) Dáciával kapcsolatban: D. Tudor, Ráscoale si atacuri ,,

barbare" in Dacia Romána. (Bucuresti, 1957) 31 skk. további irodalommal, továbbá: W. Zwikker, i. m. passim és A. R. Birley, i. m. 196., 205., 219 stb. - vö. még: 15. j. és Arch. Ért. 92 (1965)146 sk. 19 Legutóbb részletesen: Ballá L., A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (1970) 131 skk; a korábbi irodalomból ld. főként A. Stein, Die Reichsbeamten von Dazien. DissPann L, 12. (Bp. 1944) 37 skk.; /. Fitz, Epigraphica 28 (1966) 68 skk.; uő., Die Laufbahn der Statthalter in der römischen Provinz Moesia inferior. (Weimar, 1966) 19 skk.

; A. R. Birley, i. m. 196. (19. j.); /. Fitz, Hommages á Marcel Renard II. i. m. 20 E. Ritterling, i. m. 1301 sk., 1578 sk.

; M. Macrea, Dacia NS 11 (1967) 138 sk.; ld. még a 19. jegyzet irodalmát. 21 Vö. /. Szilágyi, Acta Ant. Hung. 2 (1954) 179 skk., 186 skk. 91