A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

A karikákon kezelés után jelentkező vonalkötegek nem egyformán vannak mindegyiken. Jobban, vagy rosszabbul minden darabon látható. Ennek egyik oka az lehet, hogy nem egyforma használatnak kitett darabok, s egyikről másikról használatkor kopott le a vésés. De elképzelhető az is, hogy az oxidáció olyan mélyen károsította a karikákat, mely már a vésett vonaldíszítés mélységéig hatolt, ezért csak sejteni lehet, vagy csak halványan látni. A füles és sima karikákon talált vastag, sötétszürke, repedezett, zsugorított kerámia-mázhoz hasonló, bevonatnak tűnő réteg, feltételezésünk szerint kiszáradt bőr is lehet. Ismételten, - szinte kötelezően - felvetődik ilyen esetben a társtudományok segítségül hívása annak megállapítására, hogy valóban bőrmaradvánnyal állunk-e szemben. A bőrre vizsgálat ez alkalommal is elmaradt. A bőr kimutatása nélkül is fenntartjuk bőrre vonatkozó teóriánkat annál is inkább, mert a múzeumi sok évi gyakorlatban, bronz tárgyak esetében ilyen repedéses, egyenletesen vastag oxidréteggel nem találkoztunk. Ahol a tárgyra feszesen rátapadó oxidréteget lepattintgattuk, ott ugyanazt a fehér, kemény, lepedékszerű oxidréteget találtuk, ami a tárgy felületét tarkítja. Gondolhatjuk azt is, hogy a felszínre kerüléskor, a hirtelen kiszáradáskor ezeken a helyeken a lazábban tapadó sötétszürke „bevonat" lepattogzott. Ezt a fehér színű oxidréteget előidézhette esetleg a fémen a feltételezett bőr vagy cserzőanyaga. Gyakorlatunkban főleg a honfoglaláskori leletek ezüst hajkarikáinál találkoztunk látszatra majdnem hasonló jelenséggel. A honfoglaláskori kisebb ezüst tárgyak a felszínre kerüléskor szemlátomást hirtelen ilyen feketés, sötétszürke, gyakran lilásszürke színváltozást szenvednek. De ez a szintén vastagnak tűnő, a felületet borító sötétszürke, vagy lilásszürke oxidréteg sohasem volt repedezett, nem is vált azzá a későbbiek során sem, vagyis ha nem azonnal kerültek be konzerválásra a restauráló laboratóriumba. A karikák spektrálanalitikai eredményei kiértékelésénél már koránt sincs olyan könnyű helyzetünk, mint a füles karikák esetében. Cu-ra, Sn-ra nézve ez a leletcsoport is kb. azonos a korábbi ártándi bronzokkal, amely tárgyaknál ilyen felületi képződményt, jelenséget nem tapasztaltunk. A színképfelvételek sorrendje különösebb meggondolás nélkül történt. A véletlen játéka, hogy bizonyos alkotók szempontjából a felvétel darabszáma növekedésével az ötvözök vagy szennyezők növekedését is tapasztalhatjuk. Pl.: ilyen növekvő tendenciát mutat a karikák anyagában az As, mely az első felvételen csak oo 0,5-1%; a hatodiknál már 1-3%. A Sb mennyisége a harmadiknak vizsgált karikánál, a koncentráció az elsőhöz viszonyítva - csökken, a negyedik, ötödik, hatodik felvételeknél az első háromhoz hasonlítva kiemelkedően felugrik. A Pb mennyisége az első háromnak lefényképezett tárgynál egyforma, a negyediknél emelkedik a mennyiség - majdnem a rozettáéval azonos -, az ötödiknél megegyező az első háromban talált százalékkal, a hatodikban a többi karikához hasonlítva lényegesen emelkedik, de ugyanannyi, mint egyenként a 8 db füles karikában. A Sn kimutatását a viszonylag magas Pb-tartalom befolyásolja, főleg azon tárgyaknál, amelyeknél a Pb 2-5% között ingadozik. A Ni tartalom is nagyon érdekesen alakul. Az eddigi felvételeken a koncentrációja szűkebb tartományban váltakozik. Ebben a csoportban legkevesebb a mennyisége a második karikában. Majdnem ennyi található a fentebb leírottak közül: a bronz bogrács, a „lépcsős" és a tagolt gombos phalerák, valamint ír.* 723